Rutinműtétre ment a gyönyörű fodrászlány, mind a négy végtagját amputálni kellett

PUBLIKÁLÁS: 2026. február 21. 03:00

Egy boldog, sikeres fodrászlány, aki épp családalapításra készült, most az életéért küzd. Fanni egy egyszerű nőgyógyászati rutinműtét után kapott fertőzést, aztán kómába esett, majd mire felébredt, szembesülnie kellett a felfoghatatlan diagnózissal: amputálni kell a lábait és a kezeit ahhoz, hogy életben maradjon.

Cs. Fanni élete gyökerestől megváltozott. Nem túlzás azt mondani, hogy sokan ki sem bírnák, ami vele történik, nemhogy nevetnének és viccelődnének pár nappal az amputáció után, ahogyan ezt ő teszi. Egy nőgyógyászati rutinműtét után kezdődött a rémálom, néhány hete pedig kiderült, hogy Fanni mindkét kezét és lábát amputálni kell - ez az élete ára.

Fanni végtagjait amputálni kell és még így is mosolyog — Fanni még a végtag amputáció előtt: mindkét lába és keze a fertőzés áldozata / Fotó: beküldött

Babára vágyott, most mind a négy végtagját amputálni kell

Fanni 15 éve sclerosis multiplex-es beteg, de évek óta tünetmentes volt, boldog és sikeres fodrász. A fiatal és párja tavaly úgy döntöttek, minden nehézség ellenére szeretnének kisbabát, családot alapítanak. A lombikprogram előtti szűrésen azonban kiderült: a lány HPV-tesztje (ami méhnyakrákra utal) pozitív lett. Tavaly szeptember 8-án megműtötték, remélve, hogy ez csak egy apró akadály az anyaság felé vezető úton. A rutinműtét után azonban otthon egyre rosszabbul lett, nagyon fájt a hasa. Azonnal hívta az orvosát.

Szeptember óta könyörögtem az orvosnak. Sírtam a fájdalomtól, görcsöltem, véreztem, de ő csak azt hajtogatta, hogy nyugodjak meg, mert ez normális és csak stresszelek. Mire november végén komolyan vettek, már egy liter genny volt a hasamban. A fertőzés szétterjedt, a szerveim sorra mondták fel a szolgálatot. Kipakolták a méhemet, az altatásból pedig már nem ébredtem fel, kómába kerültem. Innentől nem emlékszem semmire

- kezdi a rémmesébe illő történetét.

A kórterem előtt zokogott a család

Fanni nyolc napig nem tért magához a kómából. A kórház folyosóján a barátok és a családtagok egymást támogatták, miközben az orvosok lesújtó hírt közöltek: azt tanácsolták, vegyenek búcsút szerettüktől, mert mindössze egy százalék esélye van arra, hogy ezt túléli. A 60 kilós, életerős lány 42 kilóra fogyott. Mialatt Fanni az életéért küzdött, a keringéstámogató szerek - hogy megmentsék a szívét - elvonták a vért a végtagjaitól. Fanni aztán felébredt a kómából, és azt gondolta, hogy ennél már nem lehet rosszabb. De az lett. Elkezdtek feketedni a végtagjai, ismét válságos állapotba került. Közölték vele a borzasztó hírt, amire egyáltalán nem számított: ahhoz, hogy megmentsék az életét, amputálni kell a végtagjait. Mind a négyet.

A szüleimet még én vigasztaltam. Még most is én tartom bennük a lelket. Ők is próbálnak most már erősnek mutatkozni, furcsa látnom, de nekik sokkal nehezebb. Most arra gondolok, hogy a családomnak erőt kell adnom, előttük nem mutathatom, hogy tudom, mekkora a baj, mert nagyon megviseli őket ez az egész

- számolt be a Borsnak Fanni.

Fanni mindkét kezét és lábát amputálni kellett. A lány közben a családjáért aggódik
Fotó: beküldött

Fanni az amputáció előtt rendkívül pozitív, mindig mosolygó, jó kisugárzású fiatal volt. Ezek után sem szeretné, ha megváltozna az élethez való hozzáállása, a rengeteg program, a barátokkal és a családdal töltött idő, ami mindig is fontos volt számára.

Az az igazság, hogy mindent akarok csinálni ezek után is. Akarok korcsolyázni, ugyanúgy akarok menni túrázni, nem akarom, hogy megálljon az élet! Most úszni akarok, már alig várom, hogy elkezdjem a rehabilitációm alatt, mert itt van uszoda. A keresztfiam meg a mostohalányom nagyon sok erőt adnak. Nagyon szeretem őket, és ugyebár a keresztfiamnak is szüksége van rám, mert mindig azt mondja, én vagyok a második anyukája. Nagyon szomorú volt, amikor meglátogatott a kórházban és így kellett látnia

- mutatja elfeketedett végtagjait.

„A kezeim úgy kopognak, mint a kövek”

A legborzasztóbb pillanat az volt, amikor Fanni magához tért és szembesült azzal, hogy valami visszafordíthatatlan indult el a szervezetében. A saját szeme láttára üszkösödtek el a végtagjai. Már csak az volt a kérdés, hogy ezt túléli-e.

Láttam, ahogy napról napra felkúszik a feketeség a kezeimen és a lábaimon. A kézfejem súlya, ahogy üszkösödik, olyan nehéz, mint a kétkilós súlyzóé. A lábaimon fekélyek keletkeztek, lila foltok borítottak mindent. Ha összeütöm a két kezemet, úgy kopognak, mint két kő. Teljesen elhaltak már. Tudtam, hogy menthetetlenek.

Múlt csütörtökön végül Fanni mindkét lábát amputálták térd alatt.

A legrosszabb, hogy soha többé nem simogathatom meg anyukám arcát, nem érinthetem meg a párom kezét. Lelkileg ez a legnehezebb. De próbálok erős maradni, mert csak így tudom ezt az egészet túlélni. Inkább arra gondolok: milyen jó, hogy élek! Volt olyan, amikor azt hittem, hogy meghalok és innen már tepsiben visznek ki

- emlékszik vissza a legnehezebb pillanatokra. A nőiessége miatt is aggódik, hogy vajon a párjának nem lesz-e túlságosan megterhelő mindez.

Bevallom, eleinte szakítani akartam vele, arra gondoltam, neki így könnyebb lenne, de ezt majd az idő úgyis el fogja dönteni. Ami még nagyon furcsán hangzik, de hiányozni fog az is, hogy körmöshöz járjak, magassarkú cipőt húzzak. Én egy igazán csajos csaj vagyok. De majd ezen is túlteszem magam, most tényleg nem ezek a fontos dolgok.

Nem lehet gyermeke, nem foghat többé ollót a fodrászlány

Amikor kitolták a műtőből és magához tért, az első az volt, hogy meglepődött a saját reakcióján, mert egyáltalán nem borult ki. Bár azt fájlalja, hogy egy kicsit többet kellett levágni a lábából az ígértnél.

Sokkal rosszabbra számítottam, hogy a lábam elvesztése miatt majd nagyon rossz lesz. Fura, hogy nem látom őket, de szerintem maga a tudat, hogy elfogadtam, az segített a műtét utáni látványt elviselni. Az fura, hogy nagyon kicsi lettem. 175 centi voltam, és most 142 lettem, de a műlábbal majd újra normális méretű leszek. Szoktam is viccelődni, hogy azért lesz jó, ha majd megkapom a művégtagokat, mert nem fogok úgy kinézni, mint egy tengeri csillag.

Fanni túlélte a nyolc nap kómát, de az ára felfoghatatlan: nem lehetett elkerülni az amputációt, lábak és kezek nélkül kell élnie. Soha nem lehet gyermeke, és soha nem foghat többé ollót a kezében.

Fanni mindig is humoros és jókedvű volt, most is szeretne ilyen maradni — Fanni mindig is humoros és jókedvű volt. A fodrászatnak is búcsút kell most intenie
Fotó: beküldött

Fanni számára minden, amiben eddig hitt, amit eddig szeretett, már a múlté. 15 év után be kellett zárnia fodrászszalonját, ami a mindene volt.

Fodrász vagyok, a kezem a munkaeszközöm volt. Most másnak kell mosnia a hajamat, fürdetnek, etetnek, öltöztetnek, de még a vécén is segítségre szorulok. Soha nem szülhetek gyermeket, a méhem és a petefészkeim is odalettek a fertőzésben. Nőként, leendő anyaként és szakemberként is megsemmisültem

- összegzi a helyzetét Fanni.

Fanni szeretett nőiesen öltözködni és körmöshöz járni
Fotó: beküldött

Míg más - érthető módon - tombolna, haragudna az egész világra és azt kérdezné, miért pont vele történik mindez, addig Fanni emberfeletti módon erőt vett magán és próbál csak a pozitívumokra koncentrálni. Élni akarása és a tragédiája feldolgozása egészen elképesztő: a legjobbat igyekszik kihozni a jelenlegi helyzetéből. Bár be kellett zárnia imádott fodrászatát, nem adja fel az álmait. Már a jövőt tervezi: bízik benne, hogy amint robotkezével elsajátítja a finommotoros mozgásokat, évek múlva újra képes lesz a legmodernebb hajfestési technikák megalkotására. Fanninak nemcsak a hivatását kellett most feladnia, hanem törzsvendégeitől is elbúcsúzott, akikkel az évek alatt barátságot kötött. Volt olyan kuncsaftja, aki a szörnyű hír hallatán sírva fakadt.

Az egyik vendégem zokogva mondta, hogy vesz festéket és addig otthon festi a haját, nem megy más fodrászhoz. Megvárja, amíg én újra tudok festeni. Nagyon jólesett és ez is erőt ad

- meséli elérzékenyülve Fanni.

A fiatal lány imád utazni, hobbija a kirándulás
Fotó: beküldött

A fiatal nő a szeretteiből merít erőt nehéz küzdelméhez. Bevallotta: amikor közölték vele, hogy elveszíti a testrészeit, zokogott és úgy érezte, hogy nem akar így tovább élni. Aztán valami átfordult benne.

Meglep, hogy milyen sokan szeretnek. A fogorvosom például, akihez félévente járok megnézetni a fogaimat - mert nekem nagyon fontos a fogaim épsége - apukámékkal küldött nekem egy 70 ezer forintos speciális fogkefét, amit tudok majd használni műkézzel is. Nagyon meghatódtam

- tette hozzá a lány.

Fanni imádja a természetet
Fotó: beküldött

High-tech művégtag lett az álma

Fanni nem akar belesüllyedni a depresszióba. Lábai amputálása után barátai legnagyobb meglepetésére már viccelődött. Jelenleg humorral próbálja leküzdeni a "démonjait". Szerinte így sokkal könnyebb elviselni azt, amin nem tud változtatni.

Amikor a barátnőm bejött az amputáció után, mondtam neki, hogy nyugi, nem fogok már sehol lábatlankodni. És bár ismer, hogy jó humorom van, azért ilyesmire nem számított. Azóta Dan hadnagynak hívom magam a Forrest Gump-ból, neki sem volt lába és a vége mégis happy end lett: kapott műlábat és megnősült, boldogan élt így is

- idézte fel a filmet. Már annak is utánajárt, hogy külföldön kifejezetten komoly robotkezeket lehet kapni. Igaz, nagyon sokba kerül, de nem adja fel, bízik benne, hogy lesznek támogatói, akik hozzájuttatják majd a high-tech művégtaghoz.

Olyan robotkezeket szeretnék, amikkel egy szőlőszemet is fel tudok venni. Finommotoros mozgásra van szükségem, hogy egyszer talán újra ollót foghassak, hajat festhessek. Magyarországon a lábpótlás már remek, de ilyen robotkarokhoz segítség és rengeteg pénz kell, ami nekem nincs. Ez most minden álmom.

Fanninak most főleg magával és a saját állapotával kellene törődnie, de ő most elsősorban édesanyja miatt aggódik, aki hasnyálmirigyrákkal küzd. Fél, hogy ami most vele történt, az kihatással lesz anyukája gyógyulására és semmiképp sem szeretné őt elveszíteni.

Lehetne rosszabb is. Élek és amíg van élet, remény is van!

- mondja hihetetlen erővel a lány.

Neki a családja a legfontosabb, még jó sokáig szükségük van egymásra.

Ha tudsz segíteni Fanninak, tedd meg! Erre a számlaszámra utalhatsz neki:

Unicredit Bank 10918001-00000126-44460009.