Rákosan járta a világot az édesanya: ez gyógyította meg!

Amikor a 40 éves  Berkes  Dóra tavaly áprilisban egy csomót tapintott ki a mellében, egy pillanatra megállt számára az idő. Bár a családi anamnézis miatt  rendszeresen járt szűrésekre - édesanyját tragikusan korán, mindössze 13 évesen veszítette el ugyanebben a betegségben -  a diagnózis sokként érte. Az ultrahangon ülve a vastag mintavételi tű láttán feltépődtek a gyerekkori sebek, később a könnyeivel küszködve vezette le a hazáig tartó utat. Aztán megrázta magát és elhatározta: a mellrák alatt végig utazni fog, ez fogja meggyógyítani.

A háromgyermekes édesanya, aki a mellrák ellenére, a kemoterápia alatt is körbeutazta Európát

Otthon három kicsi gyermek - egy hét, egy öt és egy négyéves - várta. Dóra és férje, akik az agglomerációban élnek, teljesen magukra voltak utalva: a családban sajnos egyetlen nagymama sem él már, akire támaszkodhattak volna a betegség alatt. Dóra mégis az első perctől kezdve tudta: nem fog paróka mögé bújni, nem fog titkolózni. Úgy döntött, szembenéz a démonjaival, méghozzá úgy, ahogy a leginkább önmaga lehet, továbbra is utazni fog, ez is segítette a gyógyulásban.

Az utazás mint a túlélés záloga

Dóra nem egy otthon ülő típus, a Facebookon vezeti az Utazóanyamajom nevű vlogot, az utazás pedig a mindene. Amikor a pszichológusa óvatosan megjegyezte, hogy a kezelések alatt talán pihennie kellene, Dóra csak mosolygott. Számára a bezártság, a négy fal közötti őrlődés jelentette volna a biztos mentális összeomlást.

 - mesél a gyógyulásáról Dóri.

A kemoterápiás kezelések és a fizikai fáradtság ellenére a család öt országot járt be a betegség alatt. Megfordultak Horvátországban, Szlovéniában, Spanyolországban, Lengyelországban és Ausztriában is. Volt, hogy Dóra egy héttel a kemo után már sátrat állított a gyerekekkel egy fesztiválon. Bár a teste fáradt volt, a lelke szárnyalt.

 - mesélte büszkén az édesanya.

Később a gyerekek is érdeklődtek anyukájuk felől, hogy hogy van. Az elejétől fogva tudták, hogy Dóri beteg, nem volt titok, hogy mellrákja van. De a legkisebbeket megkímélték a félelmetes szakszavaktól. Gyakran megkérdezték:

 - és ha Dóra azt mondta, hogy most kicsit lemerült az akkumulátora, a kicsik megértették, hogy anyának pihennie kell.

Nem volt könnyű időszak. Férje a maga csendes módján mindenben támogatta, levette a válláról a gyerekek körüli teendőket, amikor Dóra a kezelésekről jött haza. Bár a kemoterápia fizikailag és lelkileg is megviselte, az életszeretete és a tenni akarása egyetlen percre sem hagyta el. Néha még túl jól is bírta: nem egyszer fordult elő, hogy a kezelésről hazafelé még beugrott a boltba és megfőzte a vacsorát a családnak. Aztán szervezte a következő utazásukat. Mintha nem a rákkal, hanem egy egyszerű megfázással küzdene...

A szilveszteri csoda 

A kőkemény küzdelem meghozta a gyümölcsét. A kemoterápiát követően, decemberben Dórát megműtötték. Éppen a két ünnep között, szilveszter előtt egy nappal kapta kézhez a szövettani eredményt: teljesen negatív. A daganat eltűnt a szervezetéből, a patológiai regresszió teljes volt. Ez az a mondat, amit az ember megkönnyez és egy kicsit végre fellélegezhet. 

Bár a kontrollok miatti félelem, mint minden daganatos betegnél, benne is ott bujkál, de próbálja elhessegetni  a negatív gondolatokat. A műtét után alig másfél hónappal már Szlovéniában volt, februárban a barátnőivel táncolta át az éjszakát Athénban, most pünkösdkor pedig visszatér kedvenc városába, San Sebastianba a családdal.

A betegség megtanította őt valami nagyon fontosra: lelassítani, meghúzni a határait és megélni a pillanatot.

- zárja gondolatait.

Dóra története a legszebb bizonyíték arra, hogy egy rossz diagnózis mellett is lehet és kell is élni és bízni a csodákban. Az Utazóanyamajom pedig robog tovább, inspirálva nők ezreit, hogy soha, semmilyen körülmények között ne adják fel a vágyaikat és éljék meg a pillanatokat.