Mint arról a Bors beszámolt, karácsony előtt egy héttel az utcáról hurcoltak el rendőrök egy magyar családapát Kárpátalján. A kényszersorozás kegyetlenségét mutatja, hogy az 58 éves férfit szív- és gerincbetegsége ellenére vitték el és még azt sem engedték meg, hogy a családjától elbúcsúzzon. Napokra elvették a telefonját. Miután a készüléket visszakapta, beszélhetett a szeretteivel és lapunknak is elmondhatta, mi történt vele. Az ő és a családja biztonsága érdekében a férfi nevét megváltoztattuk.

Zoltán jelenleg egy délkelet-ukrajnai kiképzőbázison tartózkodik. A megpróbáltatásokat nehezen viselte. A kiképzés során annyira rosszul lett, hogy kórházba kellett szállítani. Egészségügyi ellátása során rövid időre visszakapta a mobilját, így felhívhatta a szeretteit és velünk is tudott beszélni.
Annyit el tudok mondani, hogy a körülmények borzalmasak, embertelenek. Most kivizsgálásokra várok, nagyon sok gyógyszert belém nyomtak. Nekik csak az számít, hogy mozogjanak a végtagjaim
– mondta az elkeseredett családapa, akinek meggyőződése: ha az 50 napos kiképzést követően a frontra küldik, nem éli túl a harcokat.
A súlyosan beteg embereket is fegyveres szolgálatra kényszerítik. Engem is csak azért vittek orvoshoz, mert az edzésen a szemük láttára összeestem. Nem tudom, meddig bírom még. Hiába igazoltam, hogy szív-és gerincbeteg vagyok, nem kímélnek. A leginkább nem is az foglalkoztat, hogy velem mi lesz, a saját sorsomba beletörődnék. Csakis a családomért aggódom. Az egyik gyermekem még kiskorú, őt fel szeretném nevelni
– magyarázta Zoltán, aki elmondta: egyáltalán nem tartja valószínűnek, hogy a kórházi kezelés után belátják, hogy a katonai szolgálatra alkalmatlan és hazaengedik.
A beszélgetésünk után a családapa ismét elérhetetlenné vált. A családjától megtudtuk, hogy Zoltánt visszavitték a kiképzésre. Azóta nincs hír róla. Családja is mérhetetlenül aggódik érte.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.