Újabb kényszersorozás: Elhurcolták katonának az 58 éves, szívbeteg magyar családapát

PUBLIKÁLÁS: 2026. január 06. 18:00

Szív- és gerincbeteg, 58 éves magyar családapát soroztak be erőszakkal az ukránok karácsony előtt egy héttel Beregszászon - tudta meg a Bors. Amikor utolértük a kényszersorozás elszenvedőjét, már 1700 kilométerre volt a lakóhelyétől, a front közelében.

Kóré Károly

A szerző cikkei

Karácsony előtt egy héttel rendőrök ütöttek rajta Kárpátalján egy magyar családapán, majd anélkül, hogy elbúcsúzhatott volna szeretteitől, elvették a telefonját és elhurcolták katonának. Cikkünkben a kényszersorozáson átesett férfi nevét az ő és családja biztonsága érdekében megváltoztattuk, illetve ugyanezen okokból képet sem mellékelünk az életéért rettegő - nevezzük így - Zoltánról. A férfi jó ismerőse volt a pribékek által halálra vert Sebestyén Józsefnek és most attól retteg, hogy ő sem térhet haza többé élve szeretteihez. Zoltánt telefonon értük utol, ekkor már 1700 kilométerre, az orosz front közelében tartózkodott.

Újabb kényszersorozás történt Kárpátalján (Képünk nem a cikkünkben szereplő esetről készült) Fotó: Facebook

A szentestét Beregszászon töltöttem, egy katonai területen. Az égvilágon semmilyen tájékoztatást nem kaptam arról, hogy miért vittek oda és azt sem engedték meg, hogy felhívjam a családomat. Négy gyermekem van, a legkisebb még csupán 14 éves

– mondta az elkeseredett férfi, aki időközben megtudta, hogy az adott időszakban a katonák fentről utasítást kaptak, hogy bármi áron begyűjtsenek 50 embert, akiket aztán bevethetnek a fronton.

"Úgy bántak velünk, mint egy darab hússal. Nekik mindössze annyit számítottunk, hogy meglegyen a megfelelő létszám. Egy tiszt még meg is fenyegetett bennünket azzal, hogy ha azt merjük mondani az orvosi kivizsgáláson, hogy betegek vagyunk, akkor megnézhetjük magunkat. Valódi vizsgálat nem volt, épphogy ránk néztek, majd kitöltötték a papírunkat" – emlékezett vissza Zoltán, aki csak napokkal később kapta vissza a telefonját. Jelenleg tudja használni, persze kérdés, ez meddig marad így.

- A hadkiegészítő parancsnokság korábban azt ígérte, hogy az 55 évesnél idősebb férfiakat mentesítik a szolgálat alól, ezzel szemben engem 58 évesen még akkor sem engedtek haza, amikor közöltem, hogy szív- és gerincbetegségben szenvedek, miközben a vérnyomásom is rossz

– mondta Zoltán, aki egyáltalán nem akar a háborúban részt venni.

Nem szeretem a gyilkosságot! A hivatásomból adódóan is békés ember vagyok, még egy állatot sem vagyok képes megölni

– szögezte le Zoltán.

Artillery crew of Rifle Battalion special unit on a combat mission — Ukrajnában a harcok egyre hevesebbek Fotó: NurPhoto via AFP

A családapa annakidején Beregsurányban tette le a magyar állampolgári esküjét. A kérdésre, hogy a magyar útlevele előnyeit kihasználva – mint azt sok kettős állampolgárságú férfi tette - miért nem jött át hazánkba még a háború elején, kifejtette: egyrészt a családjával együtt nem tudott volna hova menni, ráadásul

az ismerősök is azzal nyugtatták, hogy az állapota és az életkora miatt őt már nem hívják be katonának.

Őszintén bevallom, félek. Már DNS-mintát is vettek a szánkból, hogy ha a harcokban elesünk, be tudjanak bennünket azonosítani

– árulta el Zoltán, akit Beregszászról Ungvárra szállítottak, majd onnan busszal vitték az orosz határ közelébe. A járművön dermesztő hideg volt, majd lefagyott a lábuk. Jelenleg mintegy 1700 kilométerre van a családjától.

Sokszor enni se kaptak. Találtak egy kis krumplit, azt sütötték meg, ahogy tudták, vacsorára Fotó: Olvasói

"A menekültek által hátrahagyott vagy tőlük bérelt tanyákon helyeztek el bennünket. Volt, hogy napokig nem kaptunk enni, aztán találtunk egy kis krumplit. Azt sütöttük meg platnin és többfelé vágtuk, hogy mindenkinek jusson néhány falat. Az egyenruhát már megkaptuk, de egyelőre tilos felvennünk, mert az oroszok drónokkal repkednek felettünk, el kell kerülnünk, hogy lelőjenek minket. A katonákat azonnal megtámadják, de a civileket békén hagyják" – mesélte Zoltán.

Most úgy tartanak bennünket, mint a jószágokat, de legalább engem még nem vertek meg, mint Sebestyén József barátomat. Leginkább az ukrán orvosok hanyagságának tulajdonítom, hogy még mindig veszélyben vagyok. Nem törődnek vele, hogy nem vagyok alkalmas a katonai szolgálatra, mi több, kifejezetten azt írták az aktámba, hogy makkegészséges vagyok

– mondta a családapa.

A kényszersorozás után nincs hová megszökni

Zoltán a saját meglátása szerint akár meg is szökhetne, mert gyakorlatilag a tanyán senki nem figyel rájuk, de tudja, hogy az nem lenne megoldás.

"Egyrészt 1700 kilométert nagyon nehéz lenne megtennem, másrészt hosszú ideig bujkálni kényszerülnék. Ráadásul, ha elcsípnének, biztos vagyok benne, hogy egyenesen a frontra vinnének, ami egyet jelentene számomra a halállal. Hivatalosan már szolgálatban vagyok, de még nem kaptam meg a kiképzést. Azt mondták, hogy a napokban ez is megtörténik."

1986-ban tettem katonai esküt, még a Szovjetunió idején, Ukrajnára nem esküdtem fel. Még lesz egy utolsó orvosi vizsgálatom. Már csak abban bízom, hogy akkor megállapítják, hogy valóban nem vagyok alkalmas katonának. A lányom lefotózta és elküldte az orvosi leleteimet, igaz, azokat eddig is figyelmen kívül hagyták. Most a családom iránti szeretetemből merítek erőt. Ők tartják bennem a lelket. Ha a lányommal beszélek, mindketten sírunk.

Frissítés: Cikkünk elkészülte után kaptuk az értesítést, hogy Zoltánt végül elvitték az 50 napos kiképzésre.