A fülbemászó tényleg belemászik a fülünkbe? Lerántjuk a leplet az igazságról

A természet tele van olyan élőlényekkel, amelyekkel szemben mélyen gyökerező, szinte ösztönös ellenszenvet érzünk. A fülbemászó (Forficula auricularia) előkelő helyet foglal el ezen a listán. Már a neve is – szinte minden nyelven, az angol Earwig-től a német Ohrwurm-ig – egy baljós ígéretet hordoz: ez az állat a fülünkbe vágyik. De vajon van-e alapja ennek a népi hiedelemnek, vagy csak egy évezredes félreértés áldozatai vagyunk?

A fülbemászó legendájának gyökerei

A hiedelem miszerint, a fülbemászó az alvó ember fülébe mászik, ott átrágja a dobhártyát, sőt, petéit az agyba rakja, a régmúltig nyúlik vissza. Már Plinius, az ókori természettudós is említést tett róluk, és a középkori népgyógyászatban is tartották magukat ezek a rémtörténetek. A mítosz alapja valójában a rovar életmódjában keresendő. A fülbemászók fotofóbok, azaz kerülik a fényt. Napközben sötét, szűk, nyirkos helyekre bújnak el: fakéreg alá, kövek közé, virágok kelyhébe. Az emberi füljárat – különösen, ha valaki a szabadban, a földön alszik – technikailag egy ideális, meleg és védett résnek tűnhet egy rovar számára.

Azok a félelmetes ollók

1. A fülbemászó ijesztő megjelenéséhez nagyban hozzájárul a potroh végén található ollószerű fogóka. Sokan azt hiszik, ezekkel mérges csípést vagy komoly sebet tud ejteni.
   Valójában a fogókák több célt szolgálnak:
      1. Védekezés: ha fenyegetve érzik magukat, felgörbítik a potrohukat, mint a skorpiók, hogy elijesszék a támadót.
      2. Vadászat: kisebb rovarok megragadására használják.
      3. Szárnyak összehajtása: kevesen tudják, de a fülbemászóknak összetett, legyezőszerű szárnyaik vannak a kemény szárnyfedők alatt. A fogókkal segítik ezeket a bonyolult „origami” szerkezeteket a helyükre igazítani.

A fülbemászó fogói nem elég erősek ahhoz, hogy az emberi bőrt komolyabban felsértsék. Legfeljebb egy enyhe csípést érezhetünk, ha puszta kézzel megszorongatjuk őket.

Mi történik, ha mégis belemászik a fülünkbe?

A közkeletű hiedelem, az „agyba petézés” biológiai képtelenség (a füljáratot a dobhártya lezárja, az agyig pedig csontos falak vezetnek), azonban előfordulhat, hogy egy rovar véletlenül bejut a hallójáratunkba. Ez azonban bármilyen más rovarral – hangyával, pókkal – ugyanúgy megtörténhet.
Ilyenkor a rovar mozgása a dobhártya közelében rendkívül hangos és kellemetlen lehet, de a fülbemászó nem fog rágni vagy fúrni, ő maga is csapdában érzi magát és menekülni akar.

Mit tegyünk ha rovar mászott a fülünkbe?

• Hajtsuk oldalra a fejünket, hátha magától kimászik.
• Egy kevés langyos babaolaj vagy víz beöntése segíthet kiúsztatni vagy mozgásképtelenné tenni a hívatlan vendéget, amíg orvoshoz érünk.
• Ne nyúljunk bele fültisztító pálcikával, mert azzal csak beljebb toljuk az állatot vagy dobhártyasérülést okozunk.

Hasznos kertlakó vagy kártevő?

Ha túllépünk a fóbiáinkon, rájöhetünk, hogy a fülbemászó valójában a kertünk egyik legjobb barátja lehet. Mindenevők, és étlapjukon előkelő helyen szerepelnek a levéltetvek, a hernyók és a különböző peték. Egyetlen éjszaka alatt jelentős pusztítást végezhetnek a kártevők között. Ugyanakkor, ha túlszaporodnak, ráfanyalodhatnak a puha gyümölcsökre (őszibarack, szőlő) vagy a virágszirmokra (dália, szegfű). De még ekkor is inkább hasznosak, mint károsak, ugyanis jelenlétük egyensúlyt tart a kerti ökoszisztémában.

Tehát kell félnünk a fülbemászótól?

A válasz rövid és tömör: nem. Neve ellenére nem akar a fülünkben lakni, nem bántja az agyunkat, és nem akar minket szándékosan megcsípni. Ha legközelebb találkozol eggyel a lakásban, tudd, hogy valószínűleg csak eltévedt, miközben sötét és hűvös búvóhelyet keresett. Egy pohárral és egy papírlappal könnyedén kitessékelheted a kertbe, ahol folytathatja hasznos munkáját a levéltetvek rémeként – messze a te hallójárataidtól.

Nézd meg videón, mit mond a szakember:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: