A cseresznyefák titkai

„Olyan sosem volt, hogy valahogy ne lett volna!” – szól a népi bölcselet, amit bár sokszor hallottunk, de mintha ezen a furcsa tavaszon mégis gyakoribb lett volna…

A szokatlan hűvösség, a virágzás idején ránk köszöntő, a méhek repülését erősen zavaró esős időszak ellenére aztán valahogy mégis úgy lett, ahogy vártuk:végre itt van a cseresznye és a meggy érésének időszaka, az illatos levelek között bizony ott pirulnak a nyár első gyümölcsei.

Gyermekkorunkban a virágzó cseresznyefát „menyasszonynak” hívtuk – vőlegénye a mellette álló, Nagyapám ültette fenyő volt. Jóval később tudtam csak meg, hogy a „virágnézés” nemcsak a mi családunkban volt hagyomány, de a távoli Japán kultúrájának is meghatározó eleme.

Mint minden gyümölcsfaj esetében, a cseresznyékből is számtalan fajtát ismerünk, és ezeket legkönnyebben érési idejük, vagy éppen színük alapján tudjuk megkülönböztetni.Az egészen korai fajtákat már május végén szüretelhetjük, míg a hatalmas, késői érésű társaik csak június közepén kerülnek a szedővödörbe.A cseresznyék között sötét-fekete gyümölcsöt éppúgy találunk, mint hófehér, vagy éppen sárga héjú változatot.

A cseresznyefák nem tartoznak a leghosszabb életű fafajok közé, ennek ellenére néhol valódi matuzsálemekkel is találkozhatunk.A Bakonyalja egyik elhagyott falujának valamikori főutcája helyét ma már csak az 1-1,5 méter (!) törzsátmérőjű „ősfák” mutatják.A vöröses, sötéten erezett, viszonylag tömör cseresznyefát az asztalosiparban is gyakorta használják, ami annak is köszönhető, hogy száradáskor kevésbé hajlamos a repedésre. A rendkívül szép színű és erezetű fát szívesen használják különleges bútorok készítésére is.

Vadcseresznyével szinte bárhol találkozhatunk, mivel természetes terjesztésében a madárvilág is nagy szerepet vállal. Feltehetően erre utal a növény tudományos neve is:Cerasus avium– ahol a második rész az „avis”, azaz madár szóból ered. Az érett gyümölcsöt elfogyasztó madarak a magokat akár több kilométerre is elszállíthatják, mielőtt elpottyantanák valahol.A cseresznye eredetileg erdei faj volt,így növekedése csúcsdomináns, azaz mindig a legfelső rügyek fejlesztését részesíti előnyben, hogy az erdő egyéb fái között magasra nőve elegendő fényhez juthasson. Termesztésbe vonva ez a tulajdonsága azonban már korántsem válna hasznunkra, ezért a fiatalabb fák csúcsrügyeit óvatosan kicsippentették, így megfelelő magasságban elágazásra késztették a növényt.

A cseresznye szinte mindenhol megél, azonban leginkább a középkötött, levegős, jó vízellátású talajjal bíró helyeket kedveli. Fényigényes, szereti a meleget, de a magas talajvizet nem kedveli.

A cseresznye gyümölcsét nagyon sokféle módon használhatjuk fel, de mivel nyomódásra különösen érzékeny, szedéskor sem célszerű nagy vödrökbe gyűjteni, illetve tároláskor is inkább ládákat használjunk. Ellentétben egyéb gyümölcsökkela cseresznye nem képes utóérésre, ezért ha nem magunk szedjük a fáról, érdemes a piacon már teljesen érett gyümölcsöt vásárolni. Érdekesség, hogy frissességét legkönnyebben a gyümölcs száráról tudjuk megállapítani: a zöld kocsány nehezen törhető, azonban az idő múlásával barnul, roppanthatóvá válik.

Egyre többen tudják, hogya terméskocsány nemcsak a gyümölcs frissességének mutatója, de teaalapanyagként is nagyon jól használható! A nyákoldásra, vízhajtásra is használt szárakat a téli időszakra szárítással tartósíthatjuk. A kocsányok mellett a cseresznye friss leveleit is érdemes gyűjteni: borba áztatva különleges ízű italt készíthetünk belőlük.

Ha szeretné mélyíteni tudását és a gyakorlatban is megtapasztalni, milyen orvosságok rejlenek „fűben-fában”, akkor jelentkezzen dr. Pottyondy Ákos 3 napos túrájáraitt!

dr. Pottyondy Ákos