A szelektív-étkezés mentális zavar?

Aki érdekel a pszichológia és az étkezés összefüggése, biztosan hallott már a táplálkozási zavarokról.Az alábbiakban két típust mutatunk be. Felmerül néhány kérdés velük kapcsolatban.

Az első az úgynevezett „szelektív étkezés”.

Főleg gyerekeknél fordul elő, tünete, hogy az érintett nagyon kevés ételt hajlandó megenni. Gyakran úgy válogat, hogy csak a világos színű fogásokat - például a csirkemellet vagy a sült krumplit - szereti. Szakemberek szerint ez a viselkedésmód könnyen vezethet később kényszerességhez. A másodiknak az orthorexia nevet adták, amely a beteget arra készteti, hogy mániákusan figyelje, melyik étel egészséges, és mást ne egyen meg. Az állapot az anorexiához vagy a bulimiához vezető út egyik lépcsőfoka lehet. Felmerül a kérdés, valóban betegségek ezek?

Tényleg komolyabb zavarokhoz vezethetnek? Egyáltalán annak kell az anorexiát és a bulimiát tekintenünk?

Többen azt gondolják, ezek valójában nem betegségek, hanem a lelki zavarok tünetei. Nem az anorexiát vagy a bulimiát kell kezelni, hanem az ezeket kiváltó pszichológiai problémákat. Mindannyian cipelünk terheket, egyesek nehezebbeket, mint mások, vagy csak kevésbé viselik jól őket. Ennek megnyilvánulása lehet a táplálkozási zavar, amely okozhat fájdalmat és boldogtalanságot, de azt semmiképpen nem jelenti, hogy beteg lenne az illető. Igaz a régi mondás: az élet egy utazás. Ennek egyik állomása a táplálkozási zavar, amely nyomot hagy a személyiségben, de nem nevezhető betegségnek.

Akkor mi a helyzet a felnőttkori szelektív étkezéssel és az orthorexiával?

Ugyanez. Komoly érzelmi harcok állhatnak a hátterükben, de nem biztos, hogy összefüggésben vannak a testképpel vagy az önértékeléssel.

Az emberiség mindig is szerette kategóriákba sorolni a jelenségeket, mert így könnyebb megérteni őket. Ez nem probléma, de ne feledjük, hogy a rájuk aggatott címkék gyakran erőltetettek. Az igaz, hogy a táplálkozási zavarban szenvedők gyakran ugyanazt a traumát élték át korábban, és sokuknál lehetnek hatásosak egymáshoz hasonló gyógymódok. Nem szerencsés azonban a problémákat egy-egy csoportba osztani, hiszen ezáltal elfelejthetjük figyelembe venni, hogy minden eset egyedi. Ha pedig az érintetteket betegnek tituláljuk, azzal csak még jobban porba tiporjuk az önérzetüket.