Minőségi kapcsolat vagy méltatlan csatározás?

Egy barátom hosszú évek óta tart fenn egy olyan, számára minden szempontból méltatlan kapcsolatot, amiből nem tud vagy - szerintem ez a jobb kifejezés - nem akar kikerülni.

Folyamatosan háborúznak, de a botrányos és mindenki számára elviselhetetlenveszekedésekután újra kibékülnek. Mint mondja, sose ő kezdeményezi a békülést, hanem a nő, aki minden béküléskor hajtogatja, szerelmes, és csak ő neki a nagy Ő.

De vajon tényleg szeretik egymást? Milyen az a kapcsolat, amely folytonos veszekedésekből áll? Beleférnek-e ebbe a szeretetbe a botrányok? A nő kiborult állapotban már nyilvános helyen is rúgja, üti a kedvesét, és hosszú idő után a férfi is elveszti a végső türelmét és arcul csapja.

De mindig kibékülnek, mert a nő nem tud egyedül élni, és szüksége van egy inasra, aki kiszolgálja, a férfit meg hajtja a testi vágy, ugyanis csak ez a nő bújik vele ágyba, mert már megszokták egymást, az ő számára ez a barátnő a biztosszexuális partner.

De minden kibékülés arról szól, hogy előbb-utóbb aférfiotthagyja a másikat. Aztán a nő küldi az sms-eket, az e-maileket, felhívja és könyörög, szerelmet vall, és a férfi újra és újra megy. Ő, aki több alkalommal büszkén jelentette ki, hogy „nem a kis ember mondja meg, hogy mit csináljon a nagy ember”! Pedig igen, a vágya hajtja, hogy újra és újra béküljön.

Majd egy ideig ismét működnek, de újra kezdődik a spirál, amelyből nem tud kiszállni a férfi, és újra jön egy pillanat, amikor minden borul, és már a tűz-szüneti rövid időszakok sem a régiek.

A férfi minden szakításután fogadkozik, hogy most már végleg vége, többé nem veszi fel a telefont, nem válaszol az üzeneteire, de már másnap hívják a partnere barátnői, kollégái, sőt, a kedves mama is, és könyörögnek, hogy béküljön ki a nővel, mert félnek, hogy „baja esik”, ugyanis a nő minden szakításnál öngyilkossággal fenyegetőzik. Végül ismét beadja a derekát, minden folytatódik ideig-óráig, majd kezdődik mindenről elölről.

Szerintem ez a kapcsolat már régen nem a szeretetről szól, amelyben több fájdalmat és keserűséget okoznak egymásnak, mintsem örömet, hanem arról, hogy akárhogyan is, de „legyen valakim”.

A barátok pedig hiába mondják az örökösen panaszkodó férfinak, hogy egy minőségi élethez méltatlan egy ilyen személy, egy ilyen kapcsolat. Hiába minden józan érv, mert bizony „a kis ember mondja meg a nagy embernek, hogy mit csináljon!” Meglett férfiként ugyanis még mindig nem tudja, hogy egyférfinem attól férfi, hogy működik a szex. S ezzel nincsen egyedül.

Ennek a végeláthatatlan csatározásnak a legnagyobb veszélye az, hogy mindketten rámennek testileg-lelkileg, s félő, már nem lesznek képesek egy új, más, minőségi kapcsolatban sem az őszinte, meghitt, kiegyensúlyozott együttlétre.Az persze szóba sem jöhet náluk, hogy külső segítséget kérjenek, pedig párkapcsolati terapeuták, pszichológusok, mediátorok segítik adott esetben a házastársak vagy társas-kapcsolatok válságba süllyedt mindennapjait.