Az a fránya cipőfűző!

Nem tudja megkötni a cipőfűzőjét gyermeked, noha az életkora alapján erre már képesnek kéne lennie önállóan? Mit tehetünk?

Szokásos reggeli káosz: indulni kellene, sietünk, kapkodva öltözünk, kinn már vár apa, de acipőmég mindig nem került rá a gyermek lábára, illetve rákerült, dea fűzők megkötése még a szülőre vár:a csemete ugyanis, máig nem tanulta meg helyesen a műveletet, mi pedig félünk, hogy ha rosszul köti meg a fűzőt, elesik, megüti magát, megsérül, tehát inkább megkötjük magunk.

Kisgyermekként a gyerekek mégmindenben a szüleikre hagyatkoznak, ám ahogy egyre nagyobbak lesznek, önállóbbá is válnak: büszkék rá, ha egyedül tudnak megcsinálni valamit, legyen az a fogmosás, evés, a ruháik kiválasztása vagy az öltözés.

A cipőfűzők önálló megkötése azt is mutatja, hogy a gyermek valóban megtanulta az alapokat, ez ugyanisegy viszonylag nehéz művelet, ezért sok esetben megtanulása azt is jelenti, hogy a gyermek érett azóvodáhozis. Azonban, a cipőfűző megkötésének módját nem is olyan egyszerű megtanítani. Hatékonynak kell lennünk, és főleg türelmesnek!

Kreatív ötleteket is bevethetünk, hogy a gyermek számára könnyebb és élvezhetőbb legyen a tanulás, nagy ugyanis a valószínűsége annak, hogy a csemete, látva a számára bonyolult feladatot,frusztrálttá és kedvetlenné válik.Íme néhány tipp, amellyel segíthetünk neki!

Az egyik fő gond, hogy a gyermeknem csak nehéznek, de unalmasnak is találja a cipőfűzést. Meg kell várni, hogy mentálisan és fizikailag is készen legyen a feladat elvégzésére! Mint tudjuk, akislányokvalamivel gyorsabban tanulnak a kisfiúknál, és sokszor lelkesebbek is.

A gyermek ujjai és izmai még kicsik és nem fejlődtek ki teljesen, ezértegyszerűbb, ha nagyobb méretű fűzőkkel mutatjuk meg a helyes technikát, mert így könnyebb a tanulás, majd, ha már jól megy, a kisebb cipőre és cipőfűzőre is átviheti a módszert.

Mindig válasszuk a gyermek számára legjobb pozíciót! Ha ő egy bizonyos szögből nézve jobban érti, mit kell csinálni, akkor kösse a cipőfűzőt úgy! Azt is meg lehet próbálni, hogy a műveletetelőször egy nyakkendővel tanítjuk meg, s azután jöhet a cipőfűző.

Használhatunkmotiváló zenéket! Vannak gyermekdalok, amelyek kifejezetten az ilyen tevékenységek módjának megjegyzésére szolgálnak. Használjuk őket! Tetszeni fog neki a zene, és közben könnyedén megtanulja a cipőfűzők megkötését is.

Amikor egyszer már sikerült jól megkötni a cipőfűzőt, ismételje meg a műveletet! Addig kösse, ameddig teljesen automatikussá nem válik a számára,s később és másnap is gyakorolja azt! Ne feledjük, hogy a jobb és a bal cipőn a műveletnek ugyanúgy sikerülnie kell!

A gyermek tanulja meg, hogy hogyan kössön két hurkot egyszerre! Egyforma méretűek legyenek nagyjából, különben furcsán mutat majd a cipőn a fűző.Ne legyünk türelmetlenek, és ne várjuk, hogy azonnal sajátítsa el az X megtanulását is, mert a gyermekfrusztrálttáválhat és elveszíti koncentrációját!

Magyarázzuk el a művelet lépéseit: mit miért csinálunk úgy, miért kell például fixálni a két „fület”, ha ugyanis nem így teszünk, szétesik az egész kötés! A megértés könnyebben vezet a helyes megtanuláshoz.

A megkötés tanulása közbenegymás mellett legyünk, ne egymással szemben! Így könnyebben megjegyzi a csemete a megfelelő technikát, mint ha tükörből kell néznie.

Ügyeljünk arra, hogy ha egyféle megkötési módot kezdünk el tanítani, akkor legyünk következetesek és azt is vigyük végig!Ne kiabáljunk a gyermekkel és ne szidjuk, ha nem megy neki a cipőfűző megkötése elsőre, ezzel ugyanis csakfélelmetébresztünk benne a művelet iránt, és egyáltalán nem törekszik majd rá, hogy helyesen megtanulja!

Ne feledjük azt sem:a dicséret, vagy valamilyen apró ajándék is motiválja a gyermeket, hogy tökéletesítse a műveletet! Ha azt látja, hogy ezzel a szülőnek örömet okoz, akkor különösen!