Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a BorsKeresztes Ildikó ritkán beszél ennyire személyes érzésekről, a Palikék Világa podcastben azonban őszintén mesélt arról, milyen nehéz volt számára, amikor 17 évesen édesanyjával elhagyta szülővárosát, Marosvásárhelyt, majd Magyarországra költözött. Az énekesnő elárulta, hogy a döntés nem az ő kezében volt, az új élet pedig sokkal fájdalmasabbnak bizonyult, mint azt bárki gondolná.

Keresztes Ildikó szerint azok, akik Erdélyben maradtak, és azok is, akik Magyarországon éltek, egészen másként látták a helyzetét, ezért sokszor egyik oldal sem értette meg igazán, min ment keresztül.
Aki innen elment vagy rá volt arra kényszerítve, hogy elmenjen, az nyilván sosem fogja tudni megérteni, hogy milyen volt azoknak, akik itt maradtak iszonyú nehéz időkben, és azt túlélték, és aztán hogyan alakult azóta az életük.
„Viszont ők meg azt nem fogják soha megérteni, hogy milyen volt nekem eljönni innen, milyen volt ezt ott megélni az anyaországban, és aztán mi ez az érzés, ami nekem ilyenkor van. Nosztalgia? Vagy nem is tudom, milyen érzés ez. Ezt szavakkal nehéz leírni. Igazából mindkét helyre tartozom, és nem tartozom sehova se. Tudat alatt ez biztos, hogy egy örök dolog, hogy ez a törés anno megtörtént. Rengeteg bántást kaptam innen is, onnan is, mindenhonnan is, hogy jobb élet reményében mentem el” – mondta Keresztes Ildikó a podcastben.

Az énekesnő hangsúlyozta, hogy annak idején nem ő döntött a költözésről. Mindössze 17 éves volt, így természetes volt számára, hogy édesanyját követi.
„Senki nem mondhat egy szót sem, illetve már rég nem érdekel, hogy ki mit mond, mert mindenki a saját életéért felelős. Én 17 éves koromban mentem el édesanyám egyedüli gyerekeként. 17 évesen nem dönthettem a sorsomról, hiszen nem voltam még felnőtt, úgyhogy nekem kutya kötelességem volt az anyámat követni.”
A változás óriási törést jelentett számára. Marosvásárhelyen egy összetartó közösség vette körül, sportolótársai, barátai és családja is a közelében éltek, ezért különösen nehéz volt új életet kezdeni Érden.
„Az első négy évem az katasztrofálisan nehéz volt mindenféle szempontból. Kiszakadtam egy közegből. A sportolói közösségem is nagyon jó volt Marosvásárhelyen, azon kívül meg a barátaim, a családom, minddel ott laktam egy utcába Marosvásárhely közepén. Onnan kikerülni Érdre nagyon nehéz volt.”

A beilleszkedést ráadásul az sem könnyítette meg, hogy Magyarországon is számos bántó megjegyzéssel kellett szembenéznie. Mint mondta, nemcsak Erdélyben érte kritika, hanem új otthonában is sokan támadták a származása miatt.
Kaptam ilyeneket, hogy "Román menjél vissza, osszad ott az észt", de gondolom anyukám is sokat kapott. Persze most már ez nem zavarna, már évekkel ezelőtt bevettem a lekakilom tablettát, és ez azóta is megy. Sőt, minél többet bántanak, annál erősebb leszek.
"De akkoriban rettentő nehéz volt. Az is nehéz volt, hogy amikor Magyarországon egyre ismertebb énekesnő lettem, akkor itthon nem fogadtak el. Hosszú évek kellettek, mire ez az egész lecsengett. Nehéz volt, és főleg azért, mert nekem mindig is rettentő fontos volt az, hogy honnan jöttem. Ma viszont már nagyon jól esik, hogy elismernek, és nagyon büszkék rám.”
Bár az odáig vezető út tele volt fájdalommal és megpróbáltatásokkal, Keresztes Ildikó ma már úgy érzi, a nehézségek megerősítették. Az egykor őt ért bántások helyét mára az elismerés vette át, és külön öröm számára, hogy szülőföldjén is büszkék arra, amit az elmúlt évtizedekben elért.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.