Globális akcióterv a lelki egészségért

Rövid összefoglaló a WHO konferenciájáról, amely a Lelki Egészség Globális Akciótervéről és az Európai Lelki Egészség Akciótervéről szólt.

A konferencia a WHO szervezésében zajlott, a konferencia házigazdája a Norvég Kormány volt. A 47 európai WHO tagállam képviselői mellett a WHO Headquarter, benne a WHO Regional Office for Europe képviselői, az összes jelentős európai civil szervezet, jelentős számban betegszervezetek képviselőivel, az EU DG SANCO, valamint a lelki egészség területét támogató politikusok, szakmai szervezetek, egyetemek képviselői vettek részt.

A lelki egészség kérdésköre kiemelten fontos, hiszen a mentális betegségek vezető helyen járulnak hozzá a betegségterhekhez az egész világon. A mentális betegségek az egyének és a családok működését legjelentősebben befolyásoló tényezők egyike, és az életminőségre is nagy hatással vannak. Mindemellett igen jelentős szociális és gazdasági költséget jelentenek a társadalom valamennyi szektorában.

A WHO számos kapcsolódó és kiegészítő aktivitással támogatja a tagállamokat, a támogatás átfogó irányelveket, stratégiákat foglal magában, melyek céljai között szerepel a lelki egészség promóciója, a mentális zavarok prevenciója, e zavarok korai felismerése, a gondozás-támogatás, a kezelés és a felépülés segítése.

E munka részeként a WHO Központ egy széleskörű, globális akcióterv kidolgozásába kezdett, amelyet a 66. WHO közgyűlésére, 2013 májusára kíván elkészíteni, és a Közgyűlés elé terjeszteni. Az európai tagállamokat érintő lelki egészség akció tervet pedig 2013 szeptemberére szeretnék elkészíteni, a Portugáliában megtartandó WHO Regionális Bizottság ülésére.

Mind a Lelki Egészség Globális Akciótervéről és az Európai Lelki Egészség Akciótervéről elkészült egy alaptervezet, amik a konferencia megvitatásra szánt dokumentumai voltak.

A 2013-2020 közötti időszakra tervezett Globális Akcióterv víziója egy olyan világ, amelyben a lelki egészség érték, a mentális zavarok hatékonyan megelőzhetőek, azok a személyek, akik mentális betegségben szenvednek evidenciákon nyugvó egészségügyi és szociális ellátásban részesülhetnek, az emberi jogok teljes mértékben érvényesülhetnek, annak érdekében, hogy a legmagasabb, stigmától és diszkriminációtól mentes egészséget és működést érjünk el.

Az Akcióterv egymást átfedő hat elvet foglal magában:

- az univerzális és a mentális betegségek kezelésének, megelőzősének, stb. egyenlő elérését

- a lelki egészség megőrzésének stratégiái, akciók, intervenciók (kezelés, megelőzés, promóció) összhangban kell legyenek a nemzetközi emberi jogi egyezményekkel és megállapodásokkal

- tudományos evidenciákon és jó-gyakorlaton alapuló ellátás

- élet-ciklus, (course) megközelítés, amely a csecsemőkortól az öregségig azonos feltételeket biztosít

- multiszektoriális megközelítés - széleskörű és koordinált választ a kihívásokra, amelyben az egészségügy, az oktatás, a munka és foglalkoztatásügy, lakhatás és szociális területek, valamint a más, releváns szektorok együttműködése szükséges, a lelki egészség megtartása és a kitűzött célok elérése szempontjából

- mentális betegségben szenvedő személyek „képessé tétele” (empowerment). Támogatni kell a betegségben szenvedők megerősítését és be kell őket vonni a lelki egészség politikák tervezésébe, szabályozásába, kivitelezése, valamint a szolgáltatások kialakításának és értékelésének folyamataiba.

A Európai Akcióterv kialakításának kezdete, a 2011-es berlini, a Magyar Soros Elnökség alatti EU-s konferencia idejére esik. A tervezet 30 oldalas kimunkált, a Globális Akciótervhez képest több részletet tartalmaz, amely az európai értékrend fő irányait tükrözi. A terv felépítése hasonló a globális tervhez, de nem tartalmaz konkrét, elérendő numerikus adatokat, ugyanakkor kimeneteket fogalmaz meg célként (outcomes), és tagországi, valamint WHO-s bontást szintén alkalmaz. Figyelembe veszi az európai partnerségi viszonyt az EU-val, és az OECD-vel is.

A tervezet hangsúlyozza, hogy az egészségügyi rendszer kiterjesztette a megelőzésben és a kezelés vezetésében játszott szerepét, az emberi jogok, a szegénység csökkentése és a szociális befogadás területére is. Kiemeli továbbá pl. a deinstitucionalizáció fontosságát, a közösségi ellátások irányába történő elmozdulás szükségességét, a hatékony ellátást, a ko-morbiditások további feltárását és jelentőségét, a multiszektoriális megközelítés igényét, és a relaváns, megalapozott és elszámoltatható információ kiemelkedő szerepét is.

A megbeszéléseken lényegében a korábbi felvetések fogalmazódtak újra, minden hozzászóló kiemelte a felhasználók és betegszervezetek bevonásának további szükségességét, a közösség alapú ellátórendszerek irányába történő továbbképzést, a stigma és diszkrimináció megszűntetését, a szociális befogadás elvének promócióját, valamint a kora gyerekkori lelki egészség befolyásának kiemelt szerepét, így az oktatás hangsúlyát.

Mindazonáltal a megbeszéléseken például az is felvetődött, hogy szükség volna olyan mental health promócióra, valamint az ehhez kapcsolódó programokat támogató finanszírozási modell kialakítására (egyfajta ajánlásra), hogy hogyan lehet e programokat más szektorokból finanszírozni.

A hozzászólásokban kiemelten szerepelt még a testi- éslelkijólét együttes szerepe és a szomatikus társbetegségek fontossága, a szomatikus medicinával való együttműködés, illetve a releváns információt és a kutatást is minden hozzászóló egyaránt fontosnak tartotta.