"Nehezebb voltam, mint a férjem” - A 40 éves Ágota vissza akarta kapni a nőiességét

Fiatal koromban sosem volt gondom a súlyommal, aránylag egész jól tudtam tartani a vékonyabb testalkatomat, pedig rettentő édesszájú voltam – árulja el. –Azonban az első szülésem után igencsak elszaladt velem a ló és a kilók csak úgy jöttek fel. A második terhességemet már túlsúllyal kezdtem, ezért azt követően még több lett rajtam a felesleg, de nem nagyon foglalkoztam vele. Zavart, elsősorban esztétikailag, de nem voltam se mentálisan, sem fizikálisan felkészülve arra, hogy bármit is elkezdjek tenni ellene. Voltak próbálkozásaim, de nagyon hamar feladtam mindegyiket. A fordulópont talán akkor jött, amikor a férjem egyik pillanatról a másikra drasztikus életmódot váltott és körülbelül fél év alatt ledobott 20 kilót. Felállt a mérlegre és megláttam, hogy én nehezebb vagyok nála. Ezen a ponton határoztam el, hogy ez így nem állapot, valamit tennem kell. Ha ő meg tudta csinálni, nekem is menni fog, gondoltam.

Nem hirtelen, egyik napról a másikra, sőt, a mai napig is előfordul, hogy elcsábít egy szelet süti vagy egy kocka csoki, de tudom, hogy hol a határ és mi az, ami még belefér

Igyekszem inkább alternatív lisztekkel és édesítőszerekkel saját süteményeket készíteni magamnak, amiket bűntudat nélkül fogyaszthatok, de természetesen mértékkel. Nem követek speciális étrendet. Ugyanúgy étkezek, mint korábban, azzal a különbséggel, hogy változtattam néhány alapanyagon. Az egyik kedvencem, amivel a fehérlisztet kiváltottam, az a kamut. Ebből bármi ugyanúgy elkészíthető, mintha sima liszttel dolgoznék. Kristálycukor helyett pedig nyers nádcukrot, eritritet és kókuszvirág cukrot szoktam használni. Elkezdtem otthon tornázni, beszereztem néhány súlyzót és egyéb sportszert, napi 20 perces torna videókkal edzettem. Nehéz volt, sokszor nem is bírtam végigcsinálni, de a lelkesedésem nem hagyott alább. Másnap egy picivel többet sikerült, aztán még többet bírtam.

Beletartozott ebbe a fogyás is, de nem ez volt az elsődleges

Annyira erős volt az elhatározásom, hogy a hullámvölgyek is elkerültek. Talán az is sokat segített, hogy nem akartam rövid távon látványos eredményt elérni. Nem az volt a cél, hogy két hónap alatt modell testalkatom legyen. Tudtam, hogy ez egy hosszú út lesz és így is léptem fel rá. Amióta lefogytam, sokkal jobb a hangulatom, fittebbnek, fizikailag kitartóbbnak érzem magam. Megszerettem a ruhavásárlást. Igaz, a pénztárcám látja ennek a kárát. Régen 10 ruhából 9 nem állt jól azok közül, amiket kinéztem magamnak. Most ez az arány megfordult. Jól esik, ha valaki megjegyzi, hogy milyen csinos vagyok, de a legjobb az egészben, hogy be tudtam bizonyítani magamnak, hogy ha az ember valamit elhatároz és nem adja fel, akkor elérheti a célját, legyen az bármi is. Úgy érzem, hogy lelkileg most kifejezetten erős vagyok, ami rengeteg erőt ad a mindennapokhoz is...

Szerintem nincs titok

Nagyon elcsépelt közhely, de igaz: minden fejben dől el. Persze befolyásolhatják a folyamatot egészségügyi problémák és genetikai adottságok is, amiket az ember nem tud megkerülni. Én hála az égnek mindkét esetben szerencsésnek mondhatom magam. Nagyon sok múlik azon is, hogy van-e az embernek segítsége. Akik egyedül vannak a gyerekekkel, nincs se nagyszülő, se más a közelben, annak nehezebb összeegyeztetni bármilyen programot. Én hálás helyzetben vagyok, mert mindkét oldalról aktívak a nagyszülők és ott laknak a közelünkben. Az étrend átállás is aránylag könnyű volt, mert édesanyám már több mint 10 éve elhagyta a fehérlisztet és a cukrot, ő már azóta így süt-főz, ezért a gyerekeimnek ez nem volt ismeretlen terep. Tavaly decembertől egy nagyon jó barátnőm is csatlakozott hozzám, így egy igazi lelkitárs mellett folytathatom azt, amit elkezdtem és ez hatalmas mentális segítség.

Ilyen téren, a legnagyobb motivációt és segítséget az elején a gyerekeimtől kaptam, hisz ők is oda telepedtek mellém és tornáztak velem 

Aztán pár hónap elteltével kipattant a fejemből egy gondolat: meg kéne nézni egy edzőtermet. Mivel azt se tudtam, hogy az ottani gépeket, hogy kell használni, nem bíztam a véletlenre és a környéken személyi edző keresésébe fogtam és rövid időn belül találtam is. Egy közeli, kicsi, családias helyre vezetett az utam és hamarosan rájöttem, hogy én ezt szeretem csinálni. Az elején iszonyatos fájdalmaim voltak, olyan izomlázzal küzdöttem, hogy a munkahelyemen az első emeletre alig bírtam felvánszorogni edzést követő napon. Aztán ahogy telt az idő, egyre jobb lett. Emlékszem a lábkitoló gépen 20-30 kilóval kezdtem, és oltári büszke voltam magamra, amikor ki tudtam tolni 40-et, most már a 95 kilónál tartok.