Miló Viki az egyedüllétről vallott – "elfogadtam, hogy nincs gyerekem"
Az ismert sportoló őszinte vallomása az egyedüllétről, a női szerepekről és a belső erő megtalálásáról. Miló Viki megnyílt a párkapcsolati nehézségeiről, a sport utáni űrről és a kutyákban talált lelki társról.
Az Egy ritmusban podcast újabb epizódjában Ábel Anita vendége Miló Viki volt, a magyar női ökölvívás úttörője, aki sosem félt megmutatni az erejét – sem a ringben, sem az életben. A beszélgetés középpontjában az egyedül élők tábora állt, és Viki olyan személyes, mély gondolatokat osztott meg, amelyek sokakat elgondolkodtatnak.
Miló Viki a döntései mögötti okokról – „Nem szeretnék társas magányban élni”
Miló Viki párja – vagyis a párkapcsolati státusza – már régóta téma nemcsak a médiában, hanem a saját belső világában is. Bár életében megfordultak férfiak, a kapcsolatai rövidek voltak, három hónapos periódusokban ért véget a legtöbb.
„Ekkor el tudtam dönteni, hogy látom-e magam vele a jövőben. És én továbbléptem, nem szeretnék társas magányban élni”
– vallotta meg őszintén. A két legtartósabb kapcsolata két és fél évig tartott, ám ezek a partnerek jóval idősebbek voltak nála, s már nem akartak új családot alapítani.
Miló Viki box karrierje meghatározó szerepet töltött be az életében. A ringben töltött évek alatt a világot járta, közben egyetemet végzett, és amikor 32 évesen visszavonult, egy mély depressziós időszak következett.
A box volt az első szerelem, a sportkarrier utáni depresszióban az ismerkedés pedig eszembe sem jutott
– mesélte.
Miló Viki kutyái, családtagok
A box után az energiáit a munkára és a kutyák iránti szeretetére fordította. Miló Viki kutyái mára kilencen vannak, mindannyian családtagként élnek mellette.
Akkor jöttek a kutyák, amikor elfogadtam, hogy nincs gyerekem. Édesanyám szerint a sok kutya miatt vagyok egyedül, de én tudom, hogy léteznek boldog kutyás párok is.
Ez a különböző nézőpont a családon belül is konfliktusokat szült, ami máig hat a kapcsolatukra.
Traumák, terápia és a társ utáni vágy
Miló Viki edzései mára már nem csak a fizikai, hanem a lelki síkra is koncentrálnak: sok terápián vett részt, hogy feldolgozza a gyerekkori traumáit.
„Korán jöttem szüleim életébe, és láttam olyasmit, amit nem lett volna szabad. A lelkemmel is dolgoznom kellett, fejlődni, gyógyítani magam.”
Önismeretét bátran vállalja, és tudja, hogy a neveltetése, a sport iránti fanatizmusa, és határozott személyisége nem mindig könnyíti meg a pártalálást.
Ezt nem szeretik a férfiak.
Mostanra mégis megérett benne a vágy a társ iránt.
„Most már azért vágynék egy társra, és meg is vagyok bélyegezve, hogy velem valami baj van. Még sosem éltem, laktam együtt senkivel. Menekülök az alkalmazkodástól, olyan férfire vágyom, aki enged szárnyalni.”
Miló Viki egyre tisztábban látja, hogyan formálta az életét a sport, a gyerekkori traumák, a kutyák iránti szeretet és a párkapcsolatok hiánya. Mostanra megérett benne a vágy egy társ iránt, aki mellett önmaga maradhat.
