„Azt mondták, stressz, közben kisagyi daganat volt” – így élte túl a szörnyű diagnózist a 22 éves Dominika

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Bors

PUBLIKÁLÁS: 2026. június 07. 03:00

Hónapokon át tartó szédülést és hányingert tulajdonítottak stressznek és vírusfertőzésnek, miközben a háttérben egy súlyos betegség lassan rombolta Dominika szervezetét. A fiatal lányról később kiderült, hogy a tüneteket egy agydaganat okozta, amelyet csak késve ismertek fel.

Balogh Dominika ma 22 éves, egyetemre jár Szegeden, gyógypedagógiát tanul, és jövőre végez. De az út, ami idáig vezetett, minden volt, csak könnyű nem. Így élte túl a fiatal lány az agydaganatot!

“Nagy csoda az élet” - Így élte túl Dominika az agydaganatot

Fehérvári származású fiatal lányként egy egészen más jövőt képzelt el magának: történelemtanár szeretett volna lenni. Az élet azonban 2021-ben váratlanul teljesen más irányt vett.

Először csak hánytam és szédültem. Az ügyeleten azt mondták, biztos vírus vagy stressz

– idézi fel Dominika.

A tünetek azonban nem múltak, sőt egyre rosszabbodtak. A nyár sem hozott javulást, ezért kórházba került. Ott is többnyire neurológiai eredetű panaszokról, stresszről vagy refluxról beszéltek. Dominikát pszichológushoz irányították, miközben a háttérben a valódi ok tovább rombolta a szervezetét. 2022-re már alig tudott lépcsőzni. A szédülés elviselhetetlenné vált. Ekkor végre neurológiai kivizsgálás, majd MRI következett – az orvosok azonban ekkor még azt gondolták, nem találnak semmit. Aztán jött a sokkoló fordulat. Szeptember 12-én ugyanis megszületett a diagnózis: kisagyi daganat. Tíz nappal később, szeptember 22-én meg is műtötték az Amerikai úton.

Nem tudtam, mi vár rám. Nem tudtam, mit jelent ez az egész. Ha tudtam volna, biztosan elsírom magam

– mondja.

A műtét után Dominika élete gyökeresen megváltozott. Elveszítette a járását, kettőslátása lett, a beszéde is sérült. A finommozgások, a hangképzés...Mind újra kellett tanulnia. Hangja ma is gyengébb, remegőbb, mint korábban. Az Országos Rehabilitációs Intézetben gyógytornászok és szakemberek segítették a felépülésben. Kezét, szemét, mozgását hosszú hónapokon át fejlesztették – türelemmel és kitartással. A felépülés nem volt egyenes út: fertőzés, visszaesés, rolátorral való járás, ataxia, bizonytalan egyensúly. Minden apró mozdulat küzdelem volt. De lassan elkezdett visszatérni az élet.

A szemem folyamatosan javul, mert erőltettem az olvasást, ahogy javasolták

– meséli.

A rehabilitáció időszaka közben Dominika számára az idő is másképp telt. „Mintha burokban lettem volna. Amikor visszakerültem a világba, furcsa volt újra mindent megszokni.”

A régi terveit is újra kellett írnia. A történelemtanári álom helyett ma már gyógypedagógiát tanul – és nem bánja a váltást.

Ott is tudok segíteni, és történelmet is tanulhatok közben

– mondja.

A betegség azonban nem csak veszteséget hozott. Dominika szerint teljesen más ember lett: empatikusabb, türelmesebb, és közelebb került a hitéhez is.

Ma már más szemmel nézi a világot.

Az elején nagyon nehéz. De a végére meglesz a szépsége. Az ember utólag érti meg, mennyire hálás lehet olyan dolgokért, mint a járás vagy egy egyszerű gombnyomás, vagy akár egy kupaknak a lecsavarása. Azt üzenem mindenkinek, legyenek türelemmel magukhoz, és ha kitartanak akkor az út, amit megtettek, csodás és hálával teli lesz

- zárta gondolatait és történetét Dominika.

Érdekel hasonló történet? Nézd meg videón!