Karizmatikus, közvetlen, határozott, intelligens. Kiváló színész- és énekesnő, aki jelenlegi szerepeivel pályája csúcsán tart. Négy éve él párkapcsolatban, azóta pedig kitiltották a konyhából… Gallusz Nikolettel beszélgettünk.
Mamma Mia! – Premierre készülve
Hétköznap este van, amikor beszélgetünk. Mamma Mia!-próbával telt ez a napja is?
Tíz éve, hogy a Madách Színház tagja vagyok, egy darabot sem próbáltunk még ennyit, olyan nagyszabású produkcióról van szó. Ráadásul két különböző módon kell gondolkodni, mert a Szegedi Szabadtéri Játékokon is szerepel az előadás. Ott már bemutattuk a darabot, fantasztikus volt. A nézőtéren ültem és olyan szemmel is néztem, hogy jövőre én játszom majd azon a színpadon. De most azt kell felelevenítenünk, amit a színházban próbáltunk.
Donna Sheridan szerepében láthatjuk majd, akit a filmváltozatban Meryl Streep alakított. A történet szerint van egy esküvőre készülő kamasz lánya, és egyszerre bukkan fel három férfi a múltjából. Hogyan sikerült megfogni a karaktert?
Mindig azokat a szerepeket könnyű játszanom, amikor az adott szereplő habitusa, temperamentuma nem áll messze a természetemtől. Anno, mikor kezdődött a válogatás, volt egy jellemzés Donnáról, azt írták: független, energikus, vonzó egyéniség, karizmatikus, egy nagyon robbanékony természet, de gondoskodó. Jellemző rá az a fajta „nem kötöm másokhoz az életem, mindent nekem kell elintéznem” hozzáállás. Nem feltétlenül nőies vonás, hogy egy görög szigeten teljesen egyedül visz egy üzletet.
Azonban a saját életemből is tudom, van, hogy a környezet belekényszerít egy ilyen vezető szerepbe. Ugyanakkor belül Donna is érzékeny lény. Velem is így van, néha sokkal keményebben állok a dolgokhoz, mint ahogy valójában érzek. Az pedig, hogy van egy fiatal lánya… Negyvenéves leszek, nekem nem lett gyerekem, pedig szerettem volna. A színházban sok darabban játszom gyermekekkel, úgy érzem, szeretnek engem. Nagyon jól bánok velük.
Önzőség lenne gyermeket vállalni
Például a Mary Poppins című darabban az édesanyát játssza. Ezek a szerepek „pótolhatják” egy kicsit a saját gyermek hiányát?
A gyerekvállalást semmi sem pótolhatja. Egy nőnek alapvetően ez az egyik legnagyobb csoda, nincs szentebb feladat – egy anya szemszögéből nézve. Azonban olyan élethelyzetben, ahol nincs egy nagyobb, gondoskodó családi kör, ahol családfenntartóként kell mindent elintézni, úgy önzőség gyermeket vállalni. A fennmaradás szempontjából pedig Magyarországon egy színésznőnek erősen, kitartóan, eltökélten kell dolgoznia, ha meg akar élni ebből…
Az én életem úgy alakult, hogy édesapám Torontóban él, édesanyám idős, nem érezném a gyermekem biztonságban, ilyen értelemben önzőség lenne vállalni. Valahol igen szomorú dolog ez, de józan ésszel gondolkodva így érzem. Nem szeretném a gyermekemet egyik fellépésről a másikra hurcolni, kitenni a stressznek. Azt mondják, egy csodálatos szerep is egy nagy szülés. Korábban nevettem ezen, amíg nem kaptam ilyen szerepeket. Most már tudom, hogy igaz. Olyan hirtelen kell őszintének lenni, hogy az sokszor fájdalmat okoz. A tehetség erre utat mutat, de lelkileg meg kell érni, erősödni kell.
Művészcsaládból származik, édesapja jazz-zongorista, édesanyja énekesnő. Egyenes út vezette a színpadhoz?
Soha nem tiltottak tőle, inkább bátorítottak. A szüleim idejében még belterjesebb volt a szakma, protekció nélkül nem lehetett messzire jutni. Nekem is nehéz volt érvényesülni, de én már úgy kerültem bele, hogy láttam a fényt az alagút végén. A szüleim azért mentek külföldre, mert itthon sok csalódás érte őket. Örülnek annak, ami velem történt, ez az ő sikerük is. Biztos, hogy a genetikával hoztam magammal valamit, mert ez egy olyan pálya, amit nem lehet begyakorolni, sok év alatt sem.
Az, hogy gyermekkorában, gimnáziumi évei alatt Kanadában, Japánban, Ausztráliában élt és tanult, rengeteget formálhatott a személyiségén. Milyen emlékeket őriz?
Egy gyereknek nagyon fontos, hogyan tükröződik vissza a környezetében. Elismerésre van szüksége fiatalkorban. Kint sokat kaptam, ott divatja van az elismerésnek. Szeretnek dicsérni, míg itthon szidással próbáltak nevelni. Jó, hogy kiszakadtam ebből az oktatási rendszerből. Lelkileg megerősített, hogy ha valamiben jó voltam, külföldön együtt örültek velem. Azonban folyamatosan utaztunk. Nem tudtam sehova hosszabb időre beilleszkedni, mindig újra és újra el kellett nyernem a bizalmat. Mindig elhagytam a barátaimat is.
Mikor hazajöttem – mert mindig is haza akartam jönni és szeretek Magyarországon élni – felvételiztem a színművészetire. Ott pláne nem a barátságról szólt a történet. Egy kiélezett versenyhelyzetbe kerültem, mindenki a vetélytársat látta a másikban. Később, amikor szerettem volna barátokat, az az igazság, hogy sokat csalódtam. Közvetlen vagyok, de a barátságomat igazán elnyerni nagyon nehéz.
Kell egy kis édesség
Mindig nagyon nőies a megjelenése. Mennyire követi a divatot?
Sokat változott az utóbbi években, hogy mennyire figyelem a divatot. A pályám kezdetén extra nőiesen öltöztem, szoknyát, magas sarkút, dekoltázst viseltem, ha valahol meg kellett jelennem. Aztán elkezdtem figyelni a nőket. Harminc fölött, bármennyire is csinos valaki, nem áll jól, ha tinédzserként öltözködik. Ahogy én is haladok a korral, egy-két extravagáns darabot megtartok, de mindig egyszerű vonalakkal kombinálom. Megfogadtam egy tanácsot is: emlékezetes az arcom, de akkor jön ki igazán a karaktere, ha nem terelem el róla a figyelmet ruhákkal, kiegészítőkkel.
Klasszikus kérdés egy színésznőhöz: az alakjára mennyire kell figyelnie?
Ezt is megköszönhetem a szüleimnek. Apukám focizott, anyukám balettozott, az én anyagcserém pedig nagyon jó lett. Szerencsére, mert imádok enni! Nem kell kínozni magam diétákkal, azt azonban tudom, hogy képes vagyok habzsolni, ezért néha megálljt! parancsolok magamnak. De magas vagyok, nem bírnám ki csak reggelivel, ebéddel, vacsorával, mert elájulnék. Néha kell egy kis édesség. Egyébként is, ha fellépés előtt megeszek pár kocka 90 százalékos étcsokoládét, sokkal éberebb vagyok a színpadon.
A konyhában otthon van?
Állítólag fantasztikusak a salátáim. De ki vagyok tiltva a konyhából, fel is adtam a harcot. A páromnak olyan örömet okoz a főzés, hogy inkább ráhagyom. A köretet, édességeket szoktam én készíteni, de lassan már ez sem igaz, mert a négy éve tartó kapcsolatunk alatt Laura a sütésre is rákapott.
Csúcson a színészi pályán
Ha adódik egy teljes szabadnapja, mivel kapcsol ki?
Volt egy fél év, amikor korai jazz-zenére jártunk táncolni, egy nyáron pedig a tangóba kóstoltunk bele. Télen elmenekülök szaunázni, és van egy extra luxus, amivel ritkán, de megjutalmazom magam: mindenem a thai masszázs. De egyébként kiülök a teraszra, ahonnan rálátok egy dombra, azt nézem és önvizsgálatot tartok.
El tudja képzelni, hogy valaha is más hivatással foglalkozzon?
Nem. Az a vágyam, ahogy idősödöm, olyan szerepeket kaphassak, amik kihívást jelentenek, és nem kell magamra erőltetnem. Nem kell messzire menni, ott van például Norma Desmond karaktere a Sunset Boulevard-ban. A pályám kezdetén extrém, hangos karaktereket játszottam, most már inkább a harmónia jellemző, a gondolkodó nők, „hősnők” megformálása. Álmodom a jövőről, de közben nagyon örülök annak, amiben jelenleg vagyok. Most úgy érzem, olyan szerepeket kapok, hogy a pályám a musicalben, a zenés darabokban és prózai téren is a csúcson van.
Még több interjú, tanács és ezoterikus téma a holnapi Borsban megjelenő Lilla mellékletben.
