A babák mégis jól bírják a zajos tömegrendezvényeket?

A Kincsem Park általánosságban gyerek-és kutyabarát hely. Jó levegőjű, tágas zöld park, van egy csuda játszótér is, ahol még a pad is lófejes, a hintáról, mászókáról és egyebekről nem is beszélve, minden fából, minden lovas. Lehet szaladgálni, jól átlátható, mindez a város közepén. De ha valami érdekes programra begyűlik a tömeg, akkor egy kicsit más a helyzet, ugye. Márpedig szilveszterkor a lelátókon egy gombostűt nem lehetett leejteni, de a bulisátorban vagy a közlekedőkön se voltak kevesen.

De ami meglepett: a legtöbb gyereket (jóformán az összeset) ez nem zavarta. Akárhova néztem, hordozóba bújtatott apró babafejeket, ringatós-mély babakocsikat láttam, hülye fejfedőkkel ékesített három-négyéveseket, apjuk nyakában lovagoló kétéveseket. Körülöttük a felnőttek kifejezetten Felnőtt Szórakozással voltak elfoglalva: ordibáltak a lelátón, hangosan biztatva a lovakat meg agarakat, táncikáltak és ugráltak a sátorban hangos zenére, itták a pezsgőt, a bort, a sört, a feleseket, sorba álltak a hamburgeresnél és szelfiztek csoportosan, amikor épp nem telefonáltak rettentő hangosan.

Szó sincs róla, én nem gondolom, hogy itt valami baj lenne, csak meglepődtem. Ugyanő babák ébrednek minden neszre, szomszédi zajokra, csengetésre, közelben elhaladó repülőre vagy autóbuszra, ők ordítanak fáradtan a vendégség közepén, nyefegnek a sétán. Itt sokezer idegen közt vidáman elvoltak, mintha ez volna a természetes közegük. Mintha épp elég lett volna, hogy apu-anyu teljes lazaságban, vidáman hurcolja vagy tologatja őket, a többit meg ki nem ejti le magasról. Végülis igazuk volt. Idén kifejezetten enyhe volt a szilveszter este (máskor volt már farkasordító hideg, amikor öt-hatévesekkel azért fogtuk menekülőre, mert már síoverallban is fáztak…), eső nem esett, szél nem fújt, kellemes időben lehetett sétálgatni, trombitálni, táncolni, vagy gofrit majszolni. Vagy dühöngeni a gofrisátor előtt, amikor a büfés kezét széttárva szabadkozik, hogy se a generátort, se a sütőt nem ilyen tömegre tervezték, ha valaki gofrit akarna enni, készüljön legalább negyven perces várakozásra.

Mi kiálltunk a sorból, a mögöttünk állók is egy hordozóval sorakoztak, benne legfeljebb három-négyhónapos csecsemő. Gofrit még nem akart enni, tehát pont olyan békésen szendergett a hír hallatán, mint az összes többi kollégája, akit aznap mulatni vittek a Kincsem Parkba.

De akkor hogy is van ez kérem a zajjal, a bulikázással, a tömeggel meg a babákkal?

Vakmacska

(A képek sajátok, és a helyszínen készültek aznap este)