Kilencven perc alatt született meg a kisfiam

Körülbelül másfél év próbálkozás után lett pozitív a terhességi tesztem, el se akartam hinni! A terhességem problémamentes volt, és a 20. héten már tudtuk, hogy kisfiunk lesz. A várva várt nagy nap elmaradt, és elkezdődtek a reggeli séták a kórházba a vizsgálatokra.

Minden nap mondták nekem, hogy csak a fájásokra várnak, a baba szépen lent van, de nekem egy pici fájdalmam sem volt. A 40+5. napon ismét mennem kellett reggel. A vizsgálat után nem éreztem jól magam, elkezdtem görcsölni. Hazamentem, lezuhanyoztam, és vártam, hogyan reagál a testem. Egyre erősebb lett. Első babás anyaként nem igazán tudtam, hogy mit kell éreznem, mivel sajnos menstruációkor mindig nagyon görcsöltem.

Semmilyen rendszert nem láttam a fájásoknál, folyamatosan úgy fájt, mintha menstruálnék. Amikor párom hazaért, kérdezte, hogy be akarok-e menni a kórházba. Bementünk, és mosolyogva fogadtak, hogy:

Én meg mondtam, hogy azt hiszem…

A szülésznő előkészített a szüléshez, a doki megvizsgált, és mosollyal az arcán mondta, hogy majdnem teljesen ki vagyok tágulva, még ma meglesz a baba.

A szülésznőm végig nagyon aranyos volt, beszélt hozzám, szegényt néha lehurrogtam, hogy maradjon csendben. Kaptam egy kis oxitocint, hogy segítsen, hát pár perccel később éreztem, hogy nyomnom kell, bejött a doki, és két nyomással megszületett kisfiam, Máté. Kilencven perc alatt megmutatta magát az édes angyalkám – aki ma már egy 15 hónapos örökmozgó csibész.

Sokat gondolkodtunk, hogy legyen-e fogadott orvosunk, de amikor meg szerettem volna kérni valakit, ő nemet mondott azzal az indokkal, hogy sok kismamája van arra a hónapra. Szerencsére kifogtam a legaranyosabb dokit, aki aznap ügyelt, pont ő csinálta aznap délelőtt a méhszájas vizsgálatot is, és engem ez annyira megnyugtatott, onnantól kezdve elmúlt az idegességem.

A kisfiam 53 cm-rel és 3020 grammal született Nagypénteken, ezért azon a hétvégén kevesen dolgoztak a kórházban. Az osztályon összesen öten voltunk három szobában.

A csecsemősök nagyon türelmesek voltak, elmagyaráztak és megmutattak mindent a babával kapcsolatban. Első éjjel hagytak pihenni, aludni, nem volt velem a kisfiam, utána levő napokon egész nap ott volt.

Sajnos fertőzés miatt egy hetet töltöttünk a kórházban, infúziót is kapott a kisfiam, de a csecsemősök beengedtek az osztályra, hogy ott szoptathassam. Láttam, milyen szeretettel gyengéden bánnak a picikkel.

Körbement az infó, hogy első babásként milyen gyors és sima szülésem volt, mindenki gratulált nekem. Másnap az a doki volt a vizites, aki a fogadott orvosom lett volna. Megkérdezte, hogy milyen volt a szülésem, mondtam, hogy gyors és könnyű, elismerően bólintott egyet.

Sz.

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?