„Több ezret fizettem azért, hogy két nővért és az anyjukat megd.gjam – még saját kártyaolvasójuk is volt”

Nem mindennapi ámokfutásba kezdett egy férfi a saját édesanyja esküvőjén. Először is már a szertartás előtt berúgott, az ittassági szintet pedig egész nap igyekezett tartani. 

"Odaléptem anyámhoz és közöltem vele, hogy megvetem az új férjét, szánalmasnak és petyhüdtnek találom. Anyám persze sírógörcsöt kapott. Mondtam a nővéremnek, hogy úgy néz ki, mint egy prostituált, és leszidtam a bátyámat, amiért zsugori (mert februárban nem volt hajlandó 5000 fontot adni nekem).

Aztán komolyan bekattantam. Rendeltem egy taxit és bementem a városba. Találkoztam egy régi kollégámmal. Feleseztünk, és úgy általában rosszul viselkedtünk. Elmentünk egy sztriptízbárba, ahol egy vagyont költöttem privát táncokra. Éjfél körül a haverom azt mondta, hogy tud egy szexpartiról. Fogtunk egy másik taxit, és elmentünk a külvárosba, ahol 200 fontot fizettünk, hogy bejuthassunk egy ismeretlen házba.

Hármasban szexeltem két nővérrel, aztán az egyikük meghívott, hogy örömet szerezzek 60 éves anyjuknak további 50 fontért. Még saját kártyaolvasója is volt. Teljesen őrült volt.

Több mint 1000 fontot (420 ezer forint) költöttem egyetlen hétvégén. Most kezdek visszatérni a földre, és szörnyen érzem magam. A testvéreim nem hajlandók beszélni velem. Anyám rettentően dühös. Hogy viselkedhettem ilyen rosszul? Mire gondoltam? A helyzet az, hogy az igazi apámmal szörnyű kapcsolatunk volt. Húszéves koromban meghalt. Rémálomszerű gyerek és tinédzser voltam. Apával folyton veszekedtünk. De legbelül azt hiszem, szerettem őt, csak nagyon különböző emberek voltunk.

Mondjuk úgy, hogy minden bonyolult volt, és nagyon össze vagyok zavarodva azzal kapcsolatban, hogy most mit érzek. Abbahagytam az ivást" - zárta gondolatait a fiatal férfi.

A szakértő szerint csak reménykedni lehet abban, hogy a legsötétebb napok már a férfi mögött vannak és arra biztatta, hogy maradjon a józanság útján. Szerinte az emberek különböző módon birkóznak meg a stresszel és a veszteséggel. Valaki állandóan őrlődik és magát marcangolja, megint mások pedig kitörnek és felszabadulnak - ahogy azt a levélíró is tette. "Törekedj arra, hogy félretedd a múltad. Úgy lásd magad, mint aki egy viharon ment keresztül, de túlélte azt. Tanulj a hibáidból. Amikor pedig elült a por, hívd össze a családod és hangsúlyozd nekik, mennyire megbántad, amit tettél. Így talán elindulhat a gyógyulási folyamat."