Az egyik legáltalánosabban elterjedt babona a „szemverés” volt. Ha egy csecsemő sokat sírt, nyugtalan volt, akkor valaki „megverte szemmel”. Ezt úgy állapították meg, hogy egy fazékba beledobtak három darab faszenet, ha a faszén a fazék aljára süllyedt, akkor biztos volt a diagnózis. Az azonnali megszüntetés érdekében az anyának a szenes vízzel a gyermek homlokára, szemére, fülére, kezére és lábára keresztet kellett rajzolnia. Majd megmosták vele a csecsemő arcát, és a baba kifordított, szennyes ingével, bal kézzel megtörölték, de ezzel még nem volt vége a rituálénak. A megmaradt vizet ugyanis az ajtó sarkára kellett önteni. Az ügyes anyák meg is előzhették a szemmel verést azzal, hogy ha idegen lépett a házba, gyorsan megnyalták a baba két szemét, egyes vidékeken még háromszor át is köptek a baba feje felett. De számon tartották még gyógymódként a vizelettel való mosdatást, és különböző növények füstjét is.
A másik elterjedt babona az volt, hogy a gyermeket egyéves koráig sem megmérni, sem tükör elé vinni nem volt szabad, mert akkor nem fejlődne, de nem volt szabad levágni a körmét sem, nehogy tolvaj legyen belőle. Az anyák ezért egyszerűen lerágták a csecsemő körmét. Az akkori higiéniás viszonyok között mindkét „gyógymód” fertőzésveszélyes volt a csecsemőkre nézve.
Az egyik leghátborzongatóbb babona talán az, hogy úgy tartották, ha a gyermek felső foga bújt ki először, akkor egy éven belül a baba meg fog halni, mert a foga a sír felé mutat. Szegény babonás édesanyáknak a betegségek mellett még ettől is rettegniük kellett.
A kuruzslók gyógyszerei között a vizelet és a bélsár is óriási szerephez jutott. Gyengébb gyomrúak itt hagyják is abba a poszt olvasását, igyekeztem a gyűjtésből a legbizarrabb népi „gyógymódokat” összeválogatni nektek.
Angolkór ellen egyes vidékeken verébtrágyát kellett vízbe ázatni, és megitatni a gyermekkel, míg az ország más részein inkább trágyalében fürösztötték a kisdedet. A verébtrágya univerzális szer volt, jó volt még székrekedés, és a szülés utáni utófájások kezelésére is. Az ágyba pisilés ellenszereként a sült egérhús, és a porrá tört, szárított egérrel ízesített tej volt divatban.
A gennyedző köldökre a nagyobb gyermek orrváladékát, vagy a tehéntrágyával kevert földet tartották gyógyírnek. Nem nehéz elképzelni, milyen sorsra jutott az a csecsemő, akinek a gyulladt köldökét trágyás földdel kezelték.
Szájpenész ellen sokféle gyógymódot alkalmaztak, az ártalmatlanabbak a cukros víz és a hagymás méz voltak, de szerepel a gyűjtésben vizeletes pelenkával való törölgetés, hüvelyváladék, és (figyelem, macskások előnyben!) a macska farkának a csecsemő szájában való megforgatása.
A pálinka is elterjedt gyógyszer volt, a csecsemőknél is. Talán az alkohol fertőtlenítő hatása miatt,még használhatott is, az már más kérdés, hogy milyen károkat okozott annál a kisdednél, akit gyakran kezeltek efféle gyógyszerrel. Használták köhögés ellen, úgy, hogy a cukrozott pálinkát meggyújtották, kihűtötték, majd megitatták a gyermekkel, de a fejlődés elősegítésére egy kávéskanál pálinkát az újszülöttnek is adtak. Talán a legismertebb az úgynevezett pálinkás kenyér, ami egy hatásos szer volt a sírós, nyugtalan gyermek elcsitítására. A forralt bor a meghűlés gyógyszere volt, babának, kisgyermeknek egyaránt adták.
A magas csecsemő- és gyermekhalandóság csökkentésében nagy szerepet játszott az ilyen és ehhez hasonló babonák kiirtása a közgondolkodásból. A korabeli orvosok már az elemi iskolákban történő, alapvető élettani és egészségápolási ismeretek oktatását, a felnőttek, különösen a várandós asszonyok számára készült tájékozató füzetecskék osztását, és persze a kuruzsló tevékenységek szigorú büntetését szorgalmazták.
Források:
Halacska
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.