Mi van, feltaláltad a fájdalommentes szülést?

Gyönyörű álom, ami a mai magyar valóságban sajnos igen ritkán valósítható meg.

31 éves voltam, és 4 éve éltünk együtt a vőlegényemmel egy 1 szobás önkormányzati panelben, amikor késett a vérzésem. Elmentem ultrahangra, ahol semmit sem láttak, így megnyugodtam. Pár nap múlva meg is jött, aztán 1 napra rá elmúlt. Ajaj! A tesóm terhessége is pont így derült ki. Nagyon nem akartam még gyereket. Hová is? 32 nm-re? Hol a ház? A házasság? A fantasztikus anyagi jólét? Nem kerestünk rosszul, de a frank alapú kocsihitel törlesztője szépen kúszott felfelé. Meg amúgy is….én még nem érzem magam felkészültnek erre!

Nosza, legott le a patikába, vettünk egy tesztet. A masnis doboz és örömkönnyek helyett a fürdőszobai rémület jött. POZITÍV! Kocsonyás végtagokkal mentem be a szobába, ahol kedvesem a gép előtt ült.

Terhes vagyok-mondtam halkan.

Miii? Megcsináltad?- és szaladt ki a fürdőbe, hogy a saját szemével is meggyőződjön a dologról. - És ez biztos? Mármint, hogy 2 csíknak kell lennie?- kérdezte.

Igen- feleltem, majd jöttek a könnyek. De nem örömből. Zokogtam rettegve, hogy most aztán mi lesz. Én még nem akarok gyereket!!!!! Még annyi mindent akartam! Körbejárni a világot, vagy mittudomén.

Kedvesem nagyon rendes volt. Tudtam, hogy ő szeretné, de azt mondta, ez az én döntésem. Ha nem akarom, akkor elvetetjük. Nosza! Rá is kerestem a neten egy orvosra, akiről nagyon jó véleménnyel voltak az abortuszon átesettek. Na majd ő! - gondoltam.

Egy hétre rá elutaztunk, hisz még a terhesség kiderülte előtt befizettünk egy 1 hetes nyaralásra. Ahol azon kaptam magam, hogy simogatom a pocim….meg beszélek hozzá…meg minden olyan szép és jó így….31 vagyok, menyasszony, diplomás, vezető pozícióban, a szüleim pedig segítenek nagyobb lakásba költözni. Mire várok?

És következett 9 tényleg nagyon szép hónap. Nem hánytam, párszor émelyegtem az elején, ennyi. A végén éreztem csak, hogy ezt nem hiába hívják terhességnek. Teher ez, a felszedett 25 kilóval.

A szülés? Féltem, persze. Kiabálok majd? Sikítok? Mint a filmeken? Kedvesem hogy fogja bírni? Biztonság kedvéért lejátszottam neki pár szülésvideót, hogy mire számíthat majd. De titkon nagyon vártam már. Milyen lesz nyomni? Amikor felsír? Amikor a hasamra rakják? Fáj a varrás?

Aztán egy áprilisi éjszakán álmosan vánszorogtam ki a WC-re (kb. 15x-re), és éppen arra gondoltam, hogy csak ne ma szüljek, mert állati álmos vagyok, amikor..csöpp..csöpp..hohó!

Kicsim, ébredj!- szóltam be a hálóba.

Mmmmmmmmm - jött a válasz

Indulni kell - mondtam

- Mmmmmmmmmmmm!

- Kicsim, elfolyt a magzatvizem.

- Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiii???????????- Embert nem láttam még úgy kipattanni az ágyból, ahogy őt. Mi? Hol? Induljunk!!!!!!!- ezek voltak az első szavai.

Letusoltam, majd be a kórházba. De a lakmuszpapír nem mutatott semmit. Nem lehet, hogy csak folyás volt?- kérdezték. Valóban nem öntött el a víz, de folyásnál azért többről volt szó. Az ügyeletes doki jó fej volt, látott már ő olyat, hogy a papír nem színeződik el, feltettek CTG-re. Ami 3 perces brutál összehúzódásokat mutatott. Nem fáj?- kérdezték. Abszolút nem. Semmi különöset nem éreztem.

Kedvesemet hazaküldték pihenni, én maradtam. Reggel azonban leesett a pici szívhangja, én viszont egy grammot nem tágultam. Az orvosom csak délután jött be. Megvizsgált, jöhet az oxitocin. Semmi hatás. Akkor még oxi. Semmi. Anyám kérdezte telefonon, hogy feltaláltam a fájdalommentes szülést? A 3. oxi után burkot is repesztettek, és beindultak a fájások. Tágulás azonban semmi. A pici szívhangja viszont megint leesett. Ha nem tágulok, akkor jön a császár. Imádkoztam, hogy táguljak, mert egyrészt már baromira fáj, és fájdalomcsillapító csak 2 ujjnyi tágulásnál jöhet, másrészt pedig természetesen akartam szülni. Megélni a szülést annak minden fájdalmával együtt.

Sajnos azonban estig nem változott semmi. Baromira fájt, de a szülésznő azt mondta, ritkán lát olyat, hogy valaki ezt hang nélkül végigcsinálja. A dolognak végül császár lett a vége, és 19 óra 02 perckor megszületett a pici fiam 2850 grammal és 51 centivel. A köldökzsinór a nyakán volt, emiatt nem tudott lefelé mozogni, és kibújni.

Azóta azonban bepótolta a mozgást, és van egy 1 éves fantasztikus kis lurkóm!

A világot pedig majd felfedezzük együtt.

Stitch