Télen nem mosdatták a gyerekeket régen

center
PUBLIKÁLÁS: 2012. június 26. 18:00
Hogy mosakodtak régen? Mosakodtak egyáltalán? Vagy mindenki koszos, büdös és zsíros hajú volt? Lássuk!

'Army Photography Contest - 2007 - FMWRC - Arts and Crafts - Son in the Tub' photo (c) 2007, U.S. Army - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

Míg a görögök és rómaiak előszeretettel jártak fürdőkbe, sőt a zsidó vallás is számos rituális tisztálkodást írt elő, és a török fürdőkultúra is legendás, addig a középkorra a fürdést – a pestisjárványok miatt (úgy vélték, az terjeszti a kórt)– kifejezetten veszélyesnek gondolták.

Bethlen Miklós például a következőképp írt a 17. században: „Ritkán fürödtem, kivált hideg vízben; lábamat két hétben, néha minden héten mosattam, számat reggel, ebéd és vacsora után mindenkor, és gyengén a kezemet is hideg vízzel mostam; kezemet gyakran, de orcámat hacsak valami por, sár vagy valami gaz nem érte - sohasem mostam, hanem a borbély, mikor hetenként rabságomig a szakállamat elborotválta. A fejemet talán 25 esztendeje van, hogy meg nem mosták."

A vízvezetékek országos elterjedése előtt a régi paraszti tisztálkodás többé-kevésbé meghatározott rendet követett.. Nem mondhatjuk, hogy agyonsterilizálták magukat az emberek.

A férfiember felkelt, majd ellátta az állatokat. Ezután következett a reggeli tisztálkodás, ami sokszor vallásos, rituális színezetű is volt. Keresztvetés, imádság kísérte vagy követte, illetve e nélkül nem is lehetett az asztalhoz ülni a reggelihez. Arc és nyakmosás a kút mellett a vályúból, vízmerítő vödörből vagy a ház bejárata mellett az udvaron, télen a konyhában, melencéből. Ez afféle macskamosdás volt és nagyon kevés vizet használtak hozzá. A mosakodó sohasem mosta bele a vizes edénybe a szennyeződést, hanem a tenyérrel kiemelt vizet mosdás közben a földre csorgatta, még a házon belül is. A vályúval kapcsolatban például országszerte azt tartották, hogy ha a vályúba valaki belemosakszik, a ló nem iszik belőle. Gyakori volt a szájból mosakodás is. Ez az ősi folyóvizes mosakodás,a szájból kicsurgatott vízzel.

Az asszonyok és a lányok felkelés után rögtön arcot-kezet mostak és megfésülködtek, a férfiak legfeljebb ujjaikkal rendezgették el hajukat és bajszukat.
Hajat a fiatalabbak hetente, kéthetente, az idősebbek havonta, sőt még ritkábban, egy évben egyszer mosták meg, általában a hétvégi nagymosakodás alkalmával. Szappannal mosakodtak, a hajukat pedig hígított hamuslúggal mosták. A barna hajszínt diófalevél főzetével próbálták megközelíteni (Székelyföld), a szőkék pedig pipitér- vagy kamillafőzetet használtak öblítésre. A frissen mosott hajat zsírral vagy dióolajjal kenték be, hogy sötétebb legyen, jól fésülhető, és ne szálljon szét. A göndörítést egyszerűen a haj félnedvesen való szoros befonásával érték el, amelyet sok helyen még cukros vízzel is fixáltak. A haj fényességét a zsírozáson kívül benyálazással (éhnyállal), bevizezéssel is fokozhatták. Hajmosás után télen a kályha vagy a kemence mellett ülve, félig betakarva szárították hajukat, és közben fésülgették. Gyakran nem száradt meg teljesen, ezért éjszakára a félnedves hajat befonva kendővel is bekötötték. Nyáron a napon szárítkoztak.

Este, lefekvés előtt a férfiak legfeljebb a lábukat mosták meg, azt is csak nyáron. A vályú szélére tették, rálocsoltak egy kis vizet, majd megtörölték. A családfő lábát gyakran a felesége vagy gyermekei, az após lábát a meny mosta meg, ami egyben a kötelező tisztelet és alá-fölé rendeltségi viszonyt is kifejezte. A nők alaposabban tisztálkodtak ilyenkor: arcot, nyakat mostak, sőt időnként alulról is megmosdottak, főleg havi vérzés idején. A gyerekeket nyáron gyakran a napon melegedett vízben meg is fürdették, télen általában nem mosdattak.

Mosakodás után néhol fogat tisztítottak, és kiöblítették a szájukat. Az ételmaradékot cirokseprűdarabbal, hegyes pálcikával vagy a körmükkel távolították el a fogak közül, vagy mosakodás után ujjukra (a két háború közt egyesek már fogkefére) sót vagy fahamut téve dörgölték a fogukat, Ahol mégis akadt egy fogkefe, azt bizony gyakran a család minden tagja használta.

A lenvászon ruhák egyben, hanem törölközőként, zsebkendőként is funkcionáltak, de ahol volt is külön törülköző, ott is valamennyien ugyanazt a két törölközőt használták: egyet a felsőtestre és egyet az alsóra.

A vasárnapi templomi istentisztelet előtt erkölcsi parancs volt a testi-lelki megtisztulás, Szombaton kitakarították a házat, felsöpörték az udvart és az utcafrontot, rendbe tették a ház előtti kiskertet és tisztálkodtak. Ilyenkor az egész testet és hajukat is megmosták, a körmöt vágtak és férfiak megborotválkoztak. Sőt, tiszta fehérneműt is vettek. A kilúgozott fehérneműt pedig mosósulyokkal addig sulykolták, amíg csak szürkés levet eresztett. A nagymosakodáshoz is kevés vizet használtak, s gyakori volt, hogy egy vízben többen is megfürödtek. Általában a piszkosság sorrendjében először a gyerekek mosakodtak, végül az asszony, mindig egy kis meleget öntve az időközben kihűlt fürdővízbe.

A modernizálódás első lépéseként a férfiak a nagyja koszt továbbra is az udvaron öblítették le, de a mosakodást bent a házban végezték. Az asszonyok és gyerekek után ugyanabban a vízben mosakodott meg a férfi is (a piszkot belemosva az edénybe), és ugyanabba a törölközőbe törölközött. A víz többnyire bennmaradt a mosdótálban egészen addig, míg teljesen el nem piszkolódott, ekkor az udvarra vagy a szennyvizes vödörbe öntötték.
A fürdőszoba igen sokáig nem töltötte be tökéletesen gyakorlati funkcióját, hiszen nehézkesen lehetett rendesen befűteni, a vizet melegíteni, ezért a fürdőszobával rendelkezők is gyakran tisztálkodtak a konyhában. A polgárosultabb rétegek gyakran minden hétvégén tetőtől talpig lemosakodtak, a hajmosást is beleértve. A szokások azonban lassan változtak. A gyakrabban tisztálkodó, kenceficéket használó illatos nőket ugyanis erkölcstelennek, feslettnek tartották, és könnyen kiközösítették szülőfalujukban.

Aztán a világ nagyot fordult. A vezetékes víz, a bojlerek, a szappanok. Mind segít, hogy rendszeresen és alaposan mosakodjunk, méghozzá erőfeszítések – vízhordás, melegítés – nélkül. Benéztem a fürdőszobába. A polcon állt két sampon, három különböző szappan, egy sor egyéb arclemosó és krém, kétféle fogkrém és szájvíz. Számunkra ez már természetes. Százegynéhány éve pedig a kizárólagos arcmosás és a disznózsírtól fénylő haj volt magától értetődő.

Google News Borsonline
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.