Tűrjük a gyerek idióta barátait?

De mi van akkor, ha a gyerek már nagyobb, iskolába kerül és maga választja ki a barátait? És ezáltal napi szinten bekerül az életedbe a plázacica vagy ősanya, akinek te éppen az ellentéte vagy? Aki annyira másképp neveli a gyerekét, hogy úgy tűnik, más bolygóról származtok? Nem szociális helyzetben van a különbség, csak életfelfogásban, de abban nagyon?

És a gyereked, akinek nevelésére nagy gondot fordítasz, egészségesen táplálod, határokat szabsz a tv-nézésnek, édességfogyasztásnak, lefekvési időnek, legjobb barátja lesz egy ilyen Mancika, akinél minden nap sült krumpli van csokival, egész nap megy a tévé, számítógépes játék, fenn maradhat éjfélig és a szülei teljesen másképp nevelik? És a gyereked attól kezdve szintén akarja mindezt, mert hogy Mancikáéknál is ez a szokás?

Velem ez megtörtént. És magyarázom neki, hogy nálunk ez másképp van, meg miért, de mikor Mancikánál játszanak, a gyerekem is részt vesz mindebben. És közel is laknak, ezért hetente legalább négyszer együtt játszanak, hétvégéken egész nap, a szülők meg Mancika ürügyén betolakodnak a lakásomba és kénytelen vagyok beszélni meg kapcsolatot tartani velük. Egyre több szívességre is kértek Mancikával kapcsolatban, amit eleinte közömbösen majd egyre inkább fogcsikorgatva megtettem nekik, majd végül nemet mondtam, mert kihasználtak. De a gyerekek barátsága töretlen.

Persze hogy valamikor ő fogja megválasztani házastársát, barátait, de amíg gyerekek, szülőként nem kéne ezt még irányítanunk, felelősségünk tudatában? De hogyan? Ha megtiltom ezt a barátságot, azzal nagy szomorúságot okozok a gyerekemnek. Tűrjem?

Iskolát és lakhelyet változtatni meg nehezebb, mint játszóteret...

Deborah