Ez a gyakori szokás is kiválthatja a betegséget, ami a kézizmok sorvadásához vezethet

• A visszatérő kisujj- és gyűrűsujj-zsibbadás mögött gyakran a könyökalagút-szindróma áll, amely a kar második leggyakoribb idegleszorításos megbetegedése.
• A kezeletlen betegség a folyamatos nyomás miatt idővel súlyos, akár visszafordíthatatlan idegkárosodáshoz és a kézizomzat leépüléséhez vezethet.
• Enyhe esetekben éjszakai sín, életmódváltás és célzott gyógytorna hozhat gyógyulást, míg az izomsorvadás megelőzésére a műtéti felszabadítás jelent megoldást.

Ismered azt a kellemetlen, áramütésszerű érzést, amikor véletlenül pont a könyököd csücskét ütöd meg a szék karfájában? A hirtelen nyilalló fájdalom oka, hogy ilyenkor a karod egyik legfontosabb idegét találod el. Ha ez a zsibbadás vagy bizsergő érzés nemcsak egy ütés után jelentkezik, hanem éjszakánként vagy gépelés közben is gyakran visszatér, akkor ideje komolyan venni a dolgot: a háttérben ugyanis a könyökalagút-szindróma (cubitalis alagút szindróma) is állhat. Bár a csuklót érintő kéztőalagút-szindrómáról sokkal többet hallani, a karunkban futó fő ideg leszorítása a könyöknél a második leggyakoribb ilyen jellegű megbetegedés. A könyökalagút-szindróma tüneteit sokan elintézik annyival, hogy „csak elaludtam a kezem”, de a tartós nyomás a könyökben idővel komoly, akár visszafordíthatatlan idegkárosodáshoz és a kézizomzat leépüléséhez vezethet.

Mi a könyökalagút-szindróma oka?

A probléma forrása a nervus ulnaris (singcsonti ideg). Ez az ideg a nyaki gerinctől indul, végigfut a kar belső oldalán, átlép a könyökön, és a kézfejbe érve a kisujj, valamint a gyűrűsujj felének a mozgásáért és érzékeléséért felel. A könyök belső oldalán ez az ideg egy rendkívül szűk, csontos-szalagos csatornában – az úgynevezett cubitalis alagútban – halad át. Mivel ezen a ponton az ideg közvetlenül a csont felett, szinte teljesen védtelenül fut a bőr alatt, mechanikailag nagyon sebezhető. Valahányszor behajlítod a könyököd, ez a csatorna anatómiailag beszűkül, az ideg pedig megfeszül és nyomás alá kerül.

Figyelmeztető tünetek

A könyökalagút-szindróma kezdetben enyhe, hullámzóan megjelenő panaszokat okoz, amelyek a betegség előrehaladtával állandósulnak.

Szelektív zsibbadás (paresthesia)
A zsibbadás és a bizsergés szigorúan csak a kisujjban és a gyűrűsujj külső (kisujj felőli) oldalán jelentkezik. Tipikusan éjszaka fokozódik (amikor behajlított karral alszunk), vagy olyan napközbeni tevékenységeknél, mint a tartós telefonálás, vezetés vagy számítógépes munka.

Tompa könyökfájdalom
Sajgás a könyök belső bütykénél, ami kisugározhat az alkar élére is.

Finommotoros zavarok
Előrehaladott állapotban az ideg elnyomása miatt gyengülni kezdenek a kéz apró belső izmai. A beteg azt veszi észre, hogy kicsúsznak a tárgyak a kezéből, nehéz elfordítani a kulcsot a zárban, begombolni az inget, vagy koordinálni az ujjmozgásokat írás közben.

Izomsorvadás (atrófia)
A legsúlyosabb stádiumban a kisujj alatti izompárna és az ujjak mozgásában szerepet játszó izmok elsorvadnak, a kéz jellegzetes karomállást vesz fel.

Miért alakul ki a könyökalagút-szindróma? 

A modern életvitel és a mindennapi szokásaink kifejezetten kedveznek a betegség megjelenésének:

1. Ergonómiai hibák: ha a munkahelyeden folyamatosan a kemény íróasztalra támaszkodsz a könyököddel, vagy a szék karfája nyomja ezt a specifikus területet.
2. Tartós könyökhajlítás: ha órákon át 90 foknál nagyobb szögben behajlítva tartod a karod (például alvás közben magad alá gyűrve, vagy monitor előtt ülve).
3. Korábbi sérülések: régi könyöktörések, ficamok után visszamaradt csontkinövések (osteophyták), hegesedések vagy krónikus ízületi gyulladás, amelyek fizikailag szűkítik az alagút terét.

Hogyan diagnosztizálják?

Ha a zsibbadásos panaszok néhány hét után sem múlnak el, szakorvoshoz (neurológushoz vagy kézsebészhez) kell fordulni. A diagnózis alapja a fizikális vizsgálat (például a Tinel-teszt, amikor az orvos finoman megkopogtatja a könyökárkot, és ez kiváltja a kisujjba sugárzó villanyozó érzést), de a legfontosabb objektív bizonyíték az ENG (elektroneurográfia). Az ENG vizsgálat során apró elektromos impulzusokkal mérik az ideg vezetési sebességét. Ha a könyöki szakaszon a jel lelassul vagy blokkolódik, a diagnózis egyértelmű. Kiegészítésként nagy felbontású ultrahanggal is megvizsgálhatják a könyököt, hogy lássák, van-e fizikai duzzanat vagy akadály a csatornában.

A könyökalagút-szindróma kezelése

A terápia megválasztása mindig attól függ, mennyire súlyos az ideg leszorítása a klinikai tünetek alapján.

Konzervatív kezelés (enyhe és középsúlyos esetekben)

• Éjszakai sín: egy olyan speciális, puha rögzítő, amely fixen tartja a könyököt egy lazább, nyújtottabb (kb. 45-60 fokos) szögben az alvás ideje alatt, így az ideg éjszaka képes regenerálódni.
• Életmódváltás: a könyöklés szigorú elhagyása, puha alkartámaszok használata a gépeléshez.
• Gyógyszeres támogatás: nem szteroid gyulladáscsökkentők a helyi szöveti duzzanat csökkentésére, valamint magas dózisú, neurotróp B-vitamin-komplexek az idegrostok védelmére.
• Célzott gyógytorna: úgynevezett idegmobilizációs (neurodinamikai) gyakorlatok, amelyek finoman megnyújtják és segítik az ideg szabad csúszását a csatornán belül.

Műtéti felszabadítás (súlyos vagy romló esetekben)

Ha a konzervatív terápia 2-3 hónap alatt sem hoz érdemi javulást, vagy ha már izomgyengeség, esetleg izomsorvadás tapasztalható, a műtét nem halogatható. A beavatkozás lényege, hogy a sebész átvágja az alagutat fedő szoros szalagos lemezt, ezzel azonnal megszüntetve az idegre nehezedő nyomást. Bizonyos anatómiai eltérések esetén az ideget át is helyezik a könyök egy tágasabb, elülső részére. A műtét után a panaszok – az idegrostok lassú, napi kb. 1 milliméteres regenerációs ütemének megfelelően – fokozatosan megszűnnek, és a kéz funkciói visszatérnek.

Nézz meg videón három gyakorlatot a könyökízületi alagút szindróma kezelésére:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: