

A napokban nyilvánosságra került adatok szerint 2015 és 2026 között több mint 250 magyar településre érkezhetett azbeszttel összefüggésbe hozható kőzúzalék ausztriai bányákból. Habár az azbesztmérgezésről az 1970-es, '80-as években használt szigetelőanyagok jutnak először az eszünkbe, a probléma napjainkban is érinthet minket. Az azbeszt egy természetes eredetű, szálas szerkezetű ásvány, amely rendkívüli hőállósága, szilárdsága és vegyszerekkel szembeni ellenállása miatt évtizedeken át közkedvelt ipari alapanyag volt. Számos területen alkalmazták a hőszigeteléstől kezdve az autók fékbetétjeinek előállításáig. Az ókor óta ismert anyag a 20. század végére több ezer különböző termékben megjelent, ám az évek során kutatásokkal bizonyították, hogy a környezetbe kerülő azbesztrostok súlyosan rákkeltők. Habár az első figyelmeztető jeleket már az 1920-as években észlelték, a szigorú tiltások és az azbesztmentesítési programok csak jóval később indultak el.

A mezotelióma egy ritka, agresszív daganatos megbetegedés, amely a belső szerveket borító hártyát támadja meg. A kór legfőbb kiváltó oka az azbesztrostok belélegzése. Az első tünetek nem specifikusak, így könnyen összetéveszthetők más légúti panaszokkal. Ráadásul az azbesztnek való kitettség és a daganat kialakulása között akár 40-50 év is eltelhet. A mikroszkopikus méretű, horog alakú azbesztszálak a tüdőbe jutva betokozódnak, és hosszú évek alatt váltják ki a kóros elváltozásokat. Az azbesztmérgezést mindemiatt rendkívül nehéz korai stádiumban felfedezni. Az azbeszt különböző típusai eltérő mértékű egészségügyi veszélyt jelentenek. A kék azbeszt (krokidolit) azért különösen veszélyes, mert a rostjai vékonyabbak és élesebbek, így könnyebben hatolnak mélyre a tüdőszövetben.
A mezotelióma korai szakaszában az azbesztmérgezés tünetei nehezen észrevehetők, illetve más légúti betegségekkel könnyen összetéveszthetők. A legjellemzőbb panaszok az alábbiak:
Az azbeszt felhasználását és forgalmazását Magyarországon (és az Európai Unióban) ugyan évekkel ezelőtt betiltották, de az anyag korántsem tűnt el. Ott maradt a 2000-es évek előtt épült házak szigetelésében, a tetőket fedő azbesztpalákban, régi csővezetékekben. A veszély akkor fokozódik, amikor ezeket a szerkezeteket vagy burkolatokat szakszerűtlenül bontják, fúrják vagy csiszolják. Ilyenkor a por belélegzésével a szálak a környezetbe kerülnek. A szakértők hangsúlyozzák:

A legnagyobb gondot az jelenti, hogy a lakóközösségek gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy az épületük vagy a környezetük azbesztet tartalmazhat. Az azbesztózis (a tüdőszövet hegesedése) és a mezotelióma kockázata dohányzás mellett többszörösére növeli daganat kialakulásának esélyét az azbesztnek kitett személyeknél. Mivel a betegség kialakulása hosszú folyamat, a ma diagnosztizált esetek jelentős része az évtizedekkel ezelőtti munkakörnyezet, vagy a korábban használt építőipari anyagok alkalmazásának következménye.
(A cikk tartalma nem helyettesíti a professzionális orvosi tanácsot, diagnózist vagy kezelést. Mindig kérd ki szakképzett egészségügyi szolgáltatók tanácsát az egészségügyi állapotokkal kapcsolatos kérdéseiddel.)
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.