Ezt gondolja a magyarokról a 30 éve Budapesten élő világjáró angol újságíró

PUBLIKÁLÁS: 2026. május 03. 15:15

Peterjon Cresswell igazi bohém világpolgár: Németországban született, Angliában nőtt fel, fél évet húzott le egy kijevi panelban, ma mégis Budapestet vallja otthonának. Arról mesélt, miért éppen nálunk lett digitális nomád.

Porosz Viktória

A szerző cikkei

Peterjon Cresswell harminc éve érkezett Magyarországra, ma pedig Budapestet tartja az otthonának.
Az angol újságíró a világ számos pontján dolgozott, mégis nálunk talált biztos bázist.
A digitális nomád életforma számára utazást, szabadságot és folyamatos kíváncsiságot jelent.

Az angol újságíró egy punkzenekar miatt keveredett ide a kilencvenes években, és bár azóta digitális nomádként bejárta a fél világot, a magyarok udvariassága és a család fontossága nálunk tartotta. Arról mesélt, miért éppen nálunk lett bázisa.

Peterjon Cresswell digitális nomád Budapestet választotta
Fotó: Porosz Viktória

Hogyan lett digitális nomád?

Peterjon Cresswell már gyerekkorában érezte: a világ sokkal izgalmasabb annál a brit kisvárosnál, ahol felnőtt. Tizenhat évesen London utcáit rótta, később pedig francia–orosz szakon szerzett diplomát, ami egyenes utat nyitott számára a vasfüggöny mögé. 1985-ben, miközben kortársai Mexikóban élvezték a napsütést, ő egy kijevi panelházban próbálta megérteni a kelet-európai valóságot.

A barátaim főleg spanyolul tanultak, ők lógatták a lábukat a Csendes-óceán partján, én pedig egy panelházban laktam Kijevben. Hát, ez másfajta tapasztalatszerzés volt

– emlékszik vissza a kezdetekre.
Peterjon – még a digitális korszak előtt – Londonban csöppent bele a média sűrűjébe, ahol egy hetilap gyakornokaként szívta magába a tudást.

Beírattak egy intenzív médiaiskolába, ami egy fél éves, kőkemény kurzus volt. Ott tanultam meg a klasszikus újságírást, a médiajogot, sőt a tízujjas gépelést és a gyorsírást is. Akkor még nem létezett internet vagy mobiltelefon, mindent a saját szemünkkel és fülünkkel kellett megtapasztalnunk. Ez a fajta kíváncsiság azóta is bennem van

– meséli a kezdetekről.

A Nyugati pályaudvar varázsa

Magyarországra a kilencvenes évek elején egy londoni punkzenekar hívására érkezett, de ő nem repülővel, hanem vonattal jött. Itt érte az az élmény, ami örökre megváltoztatta a véleményét rólunk.

A szemközti fülkében egy nálam jóval idősebb, ragyogó szemű hölgy ült. Amikor beértünk a Nyugati pályaudvarra, segítettem neki levenni a csomagját. Rám nézett, elmosolyodott, és azt mondta: Köszönöm! Ez volt az első magyar szó, amit megtanultam

– idézi fel a pillanatot.

Nyugati páyaudvaron utazó bőrönddel — Peterjon első budapesti élménye a Nyugati pályaudvarhoz kötődik
Fotó: Ground Picture / shutterstock

Akkoriban Miskolcon is sokat időzött zenész barátainál, a magyar nyelvet pedig nem iskolában, hanem a kocsmákban beszélgetve sajátította el. Később szótárral a kezében újságcikkeket fordított, hogy tökéletesítse a tudását.

Miskolcon néhány napot töltöttem, szabadnak éreztem magam, és valahogy olyan volt az egész, mintha egy másik bolygón lennék

– emlékszik vissza a digitális nomád.

A miskolci riporttól az álommunkáig

Magyarországi kalandjai egyik első mérföldköve egy miskolci riport volt: látni és láttatni akarta, hogyan fest egy ipari nagyváros a rendszerváltás utáni években. Bár a kérdéseket alaposan előkészítette, a helyi lap főszerkesztőjének válaszaiból – a nyelvismeret hiányából adódóan – akkor még csak a töredékét értette meg – egy magyar barátja segített később kihámozni az interjú lényegét.
A karrierje akkor vett nagy fordulatot, amikor a Váci utcában sétálva meglátott egy angol nyelvű magazint, a Budapest Weeket.

Hatalmas dolognak tartottam, hogy van egy angol nyelvű magazin Budapestről! Gondoltam egyet és levelet írtam a főszerkesztőnek, hogy szeretnék itt dolgozni

– emlékszik vissza.
Néhány hónappal később megcsörrent a telefonom, az amerikai főszerkesztő keresett az ajánlattal, hogy külsősként írhatok náluk kocsmákról és zenekarokról.

Határtalanul boldog voltam! Imádtam ezt az időszakot: egész nap Budapestet jártam, elmerültem a város és a pubok forgatagában, miközben folyamatosan új témák után kutattam.

Digitális nomád, aki Budapestet választotta

Peterjon Cresswell később olyan neves lapoknál töltött be vezető szerepet, mint a Time Out Budapest, a Time Out Croatia, ahol főszerkesztőként dolgozott. Ma már saját projektjét, a Liberoguide.com-ot építi, amely 50 ország és 500 város focihelyszíneit mutatja be. Peterjon számára a hitelesség a legfontosabb, ezért minden stadiont és kocsmát személyesen látogat meg, vagy a külföldön élő barátait bízza meg a fotók készítésével, ami rengeteg idő és pénz.

Ez logisztikailag tudom, hogy őrültség, nekem mégis nagyon fontos

– teszi hozzá.
Bár a munkája miatt folyamatosan úton van, Budapest marad számára a fix pont.

Budapest élhető város. Minden itt van, ami fontos nekem, és minden közel van: Bécs, Prága vagy Horvátország. Én itt otthon vagyok Európában

– mondja.

Imádom a magyarokat! Lehet, hogy van bennük egy adag pesszimizmus, de közben hihetetlenül kedvesek és udvariasak. Londonban ma már türelmetlenek és modortalanok az emberek, itt viszont még a pénztáros is viccelődik, amitől jobb lesz a napom. És ami a legfontosabb: a családnak összetartó ereje van és a gyerek központi szerepet tölt be. Angliában a család jelentősége már nem ennyire alapvető. Ez az, amit igazán nagyra értékelek Magyarországon

– zárta a beszélgetést Peterjon.