Így szabadulj meg az irodától – egy digitális nomád tanácsai

A világjárvány alapjaiban írta át, hogyan tekintünk a munkavégzésre. Amit addig ritka kivételnek tartottunk, hirtelen mindennapossá vált, hiszen az akkor kényszerű „home office” megmutatta, hogy rengeteg munka végezhető irodán kívül is. Habár azóta sok cég visszahívta a dolgozóit, a pandémia egy olyan szemléletváltást indított el, amit már nem lehet visszacsinálni. Már nem elég csábító az ingyen kávé és a gyümölcsnap. A szabadságérzet annyira erős lett, hogy sokan érzik úgy: szeretnének rugalmasan, helytől függetlenül dolgozni, vagyis digitális nomád életet élni.

• A világjárvány megmutatta, hogy nem kötelező az irodában ülni a sikeres munkavégzéshez.
• Ma már bárhonnan dolgozhatsz, akár a világ legeldugottabb pontjáról is.
• Bagdi Beatrix a világjárvány óta él digitális nomádként.
• Az ötgyerekes édesanya jelenleg Malajziában él és onnan dolgozik.
• A családnak néha le kell küzdenie néhány kihívást, de összességében különösen élvezik a világjárással együtt járó rendszeres költözést.

Ki a digitális nomád?

A pandémia nyomán soha nem tapasztalt népszerűségre tett szert a digitális nomádság, hiszen az már nem különleges kiváltság, hanem valós alternatíva mindazok számára, akik máshogy gondolkodnak a munka világáról. Képzeld el, hogy reggel nem a zsúfolt metrón nyomorogsz vagy nem a dugóban araszolsz az autóval, hanem a reggeli kávéddal kiülsz a tengerparti lakásod teraszára és felnyitod a laptopod. Így kezdi minden munkanapját Bagdi Beatrix is, aki jelenleg Malajziában él. Őt kérdeztük arról, hogyan lett digitális nomád.

Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy digitális nomád szeretnél lenni?
Mindig is szerves része volt az életemnek az utazás. Anyukámmal már 3-4 éves koromtól kezdve átélhettem ezt. Akkoriban még nem volt túl általános, jóval korlátozottabb lehetőségek álltak rendelkezésre. Nem titok: már 56 éves vagyok. Rég volt, de az utazás szeretete azóta is megmaradt. A szakmám, vagyis a fotózás szerencsére mindig rugalmas életformát adott. Így akár 3-4 hétre is el tudtunk utazni úgy, hogy közben dolgoztam. 2012-ben Máltára költöztünk, de egy év után inkább Írország mellett döntöttünk. Onnan kezdtük el a „kisebb” világfelfedezéseinket.

A világjárvány hogyan változtatta meg az életed?
A Covid alatt teljesen összeomlott a világom. Elvesztettem az anyukámat, a munkámat, és egy két éve tervezgetett költözésről is le kellett mondanom az utolsó pillanatban. Sokáig csak „lebegtem”. Végül elhatároztuk, hogy amikor lazulnak a szabályok, keresünk egy kis rést a pajzson. Ez május végén jött el, amikor Írországba költöztünk. Időközben a férjem cége átállt home office-ra. Mivel a gyerekeink fele már felnőtt, ők maradtak ott, mi pedig a kislányunkkal elköltöztünk három hónapra Spanyolországba. Ott én is újra alkotni kezdtem: a már meglévő tudásommal Photoshop-guruként dolgoztam. Aztán az élet elénk dobott egy nagy lehetőséget: egy hirdetésben megláttam, hogy Barbados digitális nomád vízumot indított egy évre. Jelentkeztünk, és azóta gyakorlatilag folyamatosan utazunk.

Hány helyen éltetek azóta? 
Vannak bázisországaink, ahol lakást bérlünk, és onnan indulunk tovább. Ez jelenleg Malajzia. A hosszú távú vízumok kiváltása között gyakran hónapokig úton vagyunk. A „nomád” szó sokakat megtéveszt: vannak, akik bulis hostelekben vagy bungalókban élnek és hátizsákkal utaznak, mi azonban sokszor kényelmesebb, mondhatni luxuskörülményekkel rendelkező lakásban élünk és autózunk. Jelenleg például egy nagyon különleges helyen lakunk: egy év Kuala Lumpur után délre költöztünk a szingapúri határhoz, Forest City-be.

Hogyan választjátok ki a következő úti célokat?
Sokszor nem mi választunk, hanem az úti cél talál meg minket. Most például két vízum között volt egy öt hónapos „kényszerutazás”, amit gondosan megterveztem – majd az időjárás teljesen átírta. Már hozzászoktunk az újratervezéshez, ez alap a nomád életformában. Így került például Kína is a listára: végül egy hónapot töltöttünk ott és teljesen beleszerettünk. Az is lehet, hogy az lesz a következő hosszú távú bázisunk, de még ennyi év után is van jó pár hely a listánkon.

A fotózás jól beilleszthető ebbe az életformába, de mégis: mennyire volt nehéz átállni a teljesen helyfüggetlen életre?
A Covid előtti életemben sok mindennel foglalkoztam. Ha azonban megkérdezték, mi vagyok, két dolgot tudtam rá őszintén mondani: anya és fotós – ebben elég sikeres voltam. A Covid után viszont újra fel kellett találnom magam. Mindig is kreatív voltam, így az alkotás maradt, csak digitális formában. Nem volt könnyű, de szükségszerű volt a változás. 

Melyek azok a digitális nomád életstílussal járó nehézségek, amelyekről kevesebb szó esik?
A bizonytalanság, az állandó újratervezés, a vízumok, a bürokrácia. Az, hogy újra és újra fel kell építeni egy működő, hétköznapi életet. Mi egyébként kicsit kilógunk a sorból: ahogy már említettem, nem a klasszikus digitális nomád életet éljük, hanem egy „hagyományos” család vagyunk stabil bázisokkal. Bizonyos apróságok ugyanakkor így is okoznak néha nehézségeket. Sok országban például az ingatlanok hiányos felszereltségűek. Jártunk helyeken, ahol nem volt bögre, tányér, villa, mikró, asztal, szék vagy stabil WiFi. Egész listám van már ezekről a „meglepetésekből”. Mexikóban például fél évig utaztunk, és míg a megérkezéskor csak egy bőröndünk volt, később már egy nagy terepjáróban is alig fértünk el – pedig remekül tudok pakolni.

Ötgyerekes anyaként hogyan hat ez az életmód a családi életetekre?
Szerencsére jól kiegészítjük egymást a férjemmel: én a pörgős, szervező típus vagyok, viszont nálam gyorsabban „elgurul a gyógyszer”. A férjem ezzel szemben nyugodt, földhözragadt. A lányunk már tinédzser, így vele néha nehezebb, de teljes jogú beleszólása van mindenbe. Szerintem egy szülő ha a világot adhatja a gyerekének, azzal rosszat nem tesz. A nagy fiaimmal sajnos ritkábban tudunk találkozni személyesen – de ez már sok családdal így van a világban.

Ha valaki most gondolkodik azon, hogy belevágjon a digitális nomád életbe, mit tanácsolnál neki?
Szerintem nem lehetetlen, de már nagyon nehéz. Sokszor évek, szerencse, és kimagasló tudás kell hozzá. Az online tér nagyon telített lett. Sok szakma hamarosan eltűnhet a digitális fejlődés miatt. Rengetegen csak a szép oldalát látják ennek az életformának, azt gondolják, hogy egyszerű és mesés – aztán később rájönnek, hogy nem nekik való. Én azt javaslom, hogy először kicsiben érdemes kezdeni, meglévő munka mellett tanulni, fejlődni, vagy elkezdeni építeni egy saját ügyfélkört. Ez utóbbi szintén nehéz, sokszor hosszadalmas folyamat. Ugyanakkor adott országokban néhány hónapra is lehet munkát találni, ha valaki fizikai munkával helyezkedne el.

Ti meddig tervezitek folytatni ezt az életmódot?
Régen mindig volt öt éves tervem, aztán az élet megtanított arra, hogy semmi sincs kőbe vésve. Most is azt mondom: keressük az ideális országot, ahol majd végleg letelepedhetünk. Egyelőre még nem találtuk meg. Ami biztos: most még legalább egy évet Malajziában maradunk, innen utazunk, felfedezünk. A többit majd hozza az élet.

Nézd meg Bagdi Beatrix egy TikTok-videóját alább:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: