Ne sajnáld magad! Az idő hamar elillan, s drágább kincs annál, mintsem, hogy kesergésre pazarold.
Egy lánynak írok, akit nem ismerek. Nem tudom, olvassa-e egyáltalán e sorokat, s ha igen, jelent-e számára valamit a biztatás.
Az ártatlanságod ellophatták, becsaphattak, megalázhattak. Talán úgy érzed, hogy a világon semmi sem igaz, semmi sem az, aminek látszik, nem bízhatsz senkiben, nem hihetsz semmiben. Talán azt gondolod, hogy neked már örökre a szégyen lesz a társad, a múlt a börtönöd, a jövőd a hitványság mocsarába vész, s az élet nem más, csak egy nagy hazugság.
Emeld fel a fejed! Lázadj! Ne hagyd magad! A fiatalságod a fegyvered, a fiatalság erő, energia, remény. Kihasználták, hogy fiatal vagy, most rajtad a sor, hogy használd a fiatalságot. Használd továbblépésre, használd rombolásra, hogy aztán mindent újraépíthess! Pajzsod legyen a dac, kardod pedig a tanulás! Harcolj és győzz!
Ne sajnáld magad! Az idő hamar elillan, s drágább kincs annál, mintsem, hogy kesergésre pazarold. Most már a saját urad vagy! Hemingway írta: „Emberi törvény kibírni mindent és menni mindig tovább, akkor is, ha már nincsenek benned remények és csodák.”
