Élt száz éve egy bokszoló, a nehézsúly királya. Jack Johnson az első fekete bajnokként az Egyesült Államokban amúgy is szálka volt a többség szemében, de a „koszos nigger” még heccelte is polgártársait. Méregdrága sportkocsikkal száguldozott, mesésen szép fehér barátnők oldalán parádézott. Őszintén gyűlölték, pedig nem volt semmi bűne.
Hasonló a helyzet Győzivel is. Sokan amúgy sem szeretik a romákat, erre ez a cigányságát egyébként büszkén viselő ember bulvárlapok címoldalán feszít, külföldi luxusutakon szórja a pénzt, Ferrarival nagyzol, lányát méregdrága floridai egyetemen iskoláztatja. Ő a mi modern kori Jack Johnsonunk.
Egy apró különbséggel. Győzike és neje, Bea asszony – mint ezt a bíróság jogerősen kimondta – nem becsületesen kereste meg a pénzét, pontosabban 22 milliót adócsalással szerzett. Legyünk őszinték: ebben az országban sajnos sokan és sokféleképpen csalják az adót, sokan akár százmilliókat, milliárdokat is.
Hozzájuk képest Győzike kis hal, inkább lúzer, mint bűnöző. Amitől mégis különösen irritáló, az a viselkedése. Évek óta megy a szédítés, a hablatyolás, krokodilkönnyeket kell hullajtanunk a csórósága miatt, aztán pedig csodálni Evelin sok százezres ruhakölteményeit. A bíróságon meg ott ül nagy bűnbánóan, aztán amikor megússza a börtönt, nevetgélve távozik.
Bár ne legyünk igazságtalanok, más is megkönnyebbülne, amikor kiderül, hogy – óriási szerencsével – a sitt helyett mégis otthon éjszakázhat a következő hatszáz napban. Meg különben is: lehet, csak azon mulatott, amivel neje ügyvédje védte őket: „még így is hasznára voltak az államnak, mert az így (mármint csalással) megszerzett vagyont Magyarországon költötték el”.
Vicces? Nevetséges!
