Ködbe burkolózó, bölcs és tiszta lelkű. Ez a három jellemző jut az eszünkbe, ha Pannonhalmára és az itt elterülő borvidékre gondolunk – ami bár Magyarország egyik legkisebb, de talán a leghosszabb szőlészeti-borászati múltra visszatekintő régiója. Sok mindent megélt már az évszázadok alatt. Virágzott a bencés szerzetesek évezredes szakmai eredményeinek köszönhetően, majd teljesen elhomályosult, mikor beköszöntött a szocializmus időszaka. De most úgy tűnik, újra talpra áll, ezért is látogattuk meg még az ünnepek előtt.
Nemrég a Neszmélyi Borvidéket néztük meg a Magyar Turisztikai Ügynökség szervezésében; akkor a Turay Pincészet borai és Nektár kutyája, a Hilltop, a Kősziklás és a Szivek Pince kísértek minket utunkon. Ezen a késő őszi kiránduláson pedig hat pincészet mutatkozott be, miközben a Pannonhalmi Apátság szépen lassan eltűnt a ködben.
A Pannonhalmi Borvidék Győr-Moson-Sopron megye déli részén húzódik, és mintegy 650 hektárnyi művelt szőlőültetvénnyel rendelkezik. Bár területét tekintve az egyik legkisebb borvidéknek számít, a dombok közötti barna erdőtalaj évszázadok óta élteti és táplálja a szőlőtőkéket. Történeti kezdete az ókori Római Birodalom idejére nyúlik vissza, és még ma is őrzi az akkori kisparcellás szőlőművelés hagyományait.
Ahogy az általunk felkeresett pincészetek is jelezték, a borvidék az utóbbi két évtizedben újra dinamikus fejlődésnek indult. Korszerű technológiákkal és jó együttműködésekkel igyekeznek újra naggyá tenni a ország egyik legrégebbi bortermő területét.
Reggelire egy pohár bort?
Előző cikkünkben azt hangoztattuk, hogy a Neszmélyi Borvidék rendkívül közel van Budapesthez, ezért akár egy egynapos kirándulást is szervezhetünk a tőkék közé. De az autópályán haladva, ugyanezt elmondhatjuk Pannonhalmáról is, hiszen másfél óra alatt meg lehet tenni a két helyszín közötti utat. És ha a pannonhalmi borkóstolót, bortúrát vagy az őszi-pünkösdi nyitott pincék fesztiválját összekötik egy győri városnézéssel és gyógyfürdőzéssel, akkor meg aztán tényleg nem távolság.
A csoportunk reggel 10-re ért az első helyszínre, ami a település szívében található Herold Pince volt. A pince a borvidék legfiatalabb borászata, történetük 2009-ben a pannonhalmi Széldomb egy fél hektárnyi 40 éves olaszrizling ültetvényének megvásárlásával kezdődött.
A Herold pince az apátság lábánál, a Gesztenyés-horogban található, a régi-új apátsági pincék közvetlen szomszédságában; egyelőre még nem könnyű megtalálni, de a jövő év elejére a városvezetés már beígérte az útba igazító táblákat. A pince, ahol a vendégeket is fogadják, körülbelül 800 éves múltra tekint vissza, és a bencések dézsmapinceként használták.
Ezekben a pincékben az államosítást követő néhány évig még bort tároltak, majd az 1960-as és 70-es években gombát termesztettek bennük. Mikor a család 2010-ben megvásárolta a pincét, nem volt a legjobb állapotban, hiszen évek óta kihasználatlanul állt. A kézzel vájt lösz- és homokkő pincét bővíteni kellett, és a mostani szép, hívogató formáját közel 100 000 darab slittertégla gondos egymásra rakása után érte el. Az első vendégeket 2014-ben tudta itt fogadni a Herold Pincészet.
A kóstolt tételek közül sokat ki tudnánk emelni, de amit elsősorban meg kell említeni, az a PH-Érték, vagyis a Pannonhalmi Érték közösségi bor, amit hat pannonhalmi pincészet hozott létre 2018-ban. A PH-Érték a BalatonBorhoz hasonlóan egy régiós bormárka, amit egyelőre a Cseri Pincészet, a Hangyál Pincészet, a Herold Pince, a Pécsinger Szőlőbirtok, a Tar Pincészet, valamint a Pannonhalmi Apátsági Pincészet készít, és egységes PH-Érték címkével értékesít. A borházasítással kapcsolatban bennünk laikus borkedvelőkben az maradt meg, hogy a bor főfajtái a rajnai rizling és az olaszrizling, és az arányokat tekintve minimum 50 százaléknak kell lennie összesen a két főfajtának, de a rajnai rizling arányának nagyobbnak kell lennie, mint az olaszrizlingének.
A ködbe borult apátság
Hát ez tényleg olyan, mint egy Leslie L. Lawrence könyv címe, de találóbb nem jutott az eszünkbe, hiszen második állomásunkként tényleg ott álltunk a Pannonhalmi Főapátság lábainál és nem láttuk a hatalmas épületet. Ott is volt, meg nem is. Még jó, hogy bort kóstolni mentünk, és nem valami kincskeresős bátorságpróba jellegű kalandra indultunk.
Miközben a pincébe igyekeztünk, megtudtuk, hogy a mai Apátsági Pincészet ötvenkét hektár területen gazdálkodik, és ültetvényeiket a Széldomb dűlőkben, a Packalló és Cseresznyés dűlőkben Pannonhalmán, az écsi Babszökő dűlőben, valamint a ravazdi Tavaszó-dűlőben találjuk. Az ültetvényeikről érkező szőlőt, és persze az olyan csoportokat is, mint amilyenek most mi voltunk, a közel 2200 m² alapterületű, a monostor tövében épült új pince és borház fogadja.
Az Apátsági Pincészet kínálatában a reduktív technológiával előállított friss, illatos, gyümölcsös fehér- és rozéborok, valamint a hagyományos eljárással készült, hordós érlelésű, testesebb fehér- és fűszeres, karakteres vörösborok szintén megtalálhatók. Mi például Sanctus Martinus újbort kóstoltunk, amelynek minden év november 11-re készen kell lennie, és amelyet királyleányka-tramini házasítással, reduktív eljárással készítenek. De persze az Apátsági Pincészet PH-Értéke sem maradt el.
A Viator Apátsági Étterem és Borbárban az ebéd ideje alatt a másik három pincészet is bemutatkozott a hatból, akik a PH-Érték projektben közreműködnek. Három-három borral jelent meg a Cseri Pincészet, a Pécsinger Szőlőbirtok és a Tar Pincészet.
A Cseri Pincészetről megtudtuk, hogy Tényőn, Győrújbaráton és Győrszemerén találhatók az ültetvényeik, ahol rajnai rizlinget, sauvignon blanc-t, pinot blanc-t, fűszeres traminit, merlot, cabernet franc-t és kékfrankos szőlőfajtákat termesztenek. Illetve a Pannonhalmi Borvidéken egyedülálló módon kizárólag palackozott borokat értékesítenek.
A Pécsinger Szőlőbirtok munkájáról és borairól ifj. Pécsinger János mesélt nekünk, de a desszert mellett azt is megsúgta, hogy a boraik akkor a legfinomabbak, ha barátokkal, jó jazz zene mellett kóstoljuk azokat a birtok által szervezett Borlemente nevű rendezvényen, ami 2020 június elején esedékes harmadszorra. A Tar Pincészet boraival pedig haza beszélünk, mivel egy győr-ménfőcsanaki borászatról van szó, ami az elmúlt években teljes technológiai megújuláson ment keresztül, hogy korszerű, minőségi borokkal szolgálhassák ki a közönséget.
Egy pohár a májusi Borcamino megálmodójával
Az utolsó pincészet a borvidéken, ahova ellátogattunk, már Nyúlon volt. A Hangyál család 10 hektáros területen gazdálkodik, és nyúli ültetvényükön többségében fehér szőlőfajtákat termesztenek. Az olaszrizling mellett a chardonnay, a szürkebarát, a tramini és az irsai olivér a Hangyál Pincészet kedvenc fajtái.
Hangyál Balázs családfő nagyon kedveli az élményt adó boros programokat is. Ezért indította útjára a Borcamino elnevezésű egynapos dűlőtúrát is, amit tavasszal, a szőlő virágzásának idején szerveznek. A túra érdekessége, hogy egy szakasza a magyar El-Camino útvonalán halad. Mi sajnos már nem tudtunk felmenni a dűlőre, mert elveszett a ködben és a sötétben, de így már legalább három boros program van, amiért jövő májustól érdemes visszalátogatnunk a borvidékre.
