
Miközben Szardínia és Törökország üdülőövezeteit újabb pusztító erdőtüzek fenyegetik, magyar utazók ezrei indulnak (vagy már ott tartózkodnak) a térségben. De mi történik akkor, ha egy váratlan természeti katasztrófa – például egy bozóttűz – ellehetetleníti az utazást, vagy kényszerű megszakításhoz vezet? Kinek és mit kell térítenie ilyenkor, és hol húzódik a vis maior jogi határa?
A jog nyelve szerint a vis maior olyan előre nem látható, elháríthatatlan, rendkívüli körülmény, amelyre egyik szerződő félnek sincs ráhatása – így az utazási irodák és biztosítók bizonyos esetekben mentesülhetnek a teljesítés vagy kártérítés kötelezettsége alól.
Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy minden tűzeset vagy természeti csapás automatikusan „jogi szabadkártyának” minősülne. A kulcskérdés: mikor történt a foglalás, és mikor vált ismertté a kockázat? Ha például a szardíniai erdőtűz már napokkal az indulás előtt is címlapsztori volt, az utazási iroda nem hivatkozhat utólag vis maiorra, és köteles visszafizetni a teljes csomag árát – legkésőbb 14 napon belül.
Ha a természeti katasztrófa miatt meghiúsul az utazás, az iroda jogosult felmondani a szerződést, de csak akkor mentesül a további kártérítési kötelezettség alól, ha bizonyítani tudja, hogy a katasztrófa a foglalás pillanatában még előre nem volt látható. Ilyenkor a szerződés megszűnik, és az iroda köteles a befizetett részvételi díjat teljes egészében visszafizetni az utasnak – legkésőbb 14 napon belül.
Módosítást (pl. új időpont, másik úti cél) csak akkor ajánlhat fel, ha ezt a lehetőséget előre kikötötték a szerződésben, és az utas beleegyezik.
Az uniós szabályozás szerint, ha az utazás már megkezdődött, de a vis maior miatt a csomag egyes részei nem teljesülnek, az utazási iroda nem mentesülhet a díjcsökkentési kötelezettség alól – vagyis nem utasíthatja el az árengedményt arra hivatkozva, hogy a helyzet rendkívüli.
A jog itt sem fekete-fehér. Ha a tűz miatt evakuálnak, a biztosítók és irodák gyakran próbálnak kibújni a felelősség alól, vis maiorra hivatkozva. Pedig az uniós előírások értelmében az utazási iroda köteles szállást biztosítani (maximum 3 éjszakára), segítséget nyújtani, és ha a csomagban foglalt szolgáltatások (például szállás, ellátás, programok) nem teljesülnek, díjengedményt adni.
A légitársaságok esetében más a helyzet: ők vis maior körülmények között (tűz, földrengés, extrém időjárás) nem kötelesek kártérítést fizetni a járattörlésért, viszont a visszatérítés (jegyár) vagy átfoglalás kötelező – ez utóbbi a légitársaság kapacitásától függ.
A legtöbb alap utasbiztosítás nem fedezi automatikusan az erdőtűz miatti kárigényeket. Az olyan esetek, mint a kényszerű szállásváltás, menekülés közbeni poggyászkár, vagy a korábbi hazautazás, csak a prémium csomagokban szerepelnek. Sőt, az értéktárgyak térítéséhez előzetes dokumentálásra van szükség – érdemes indulás előtt lefotózni a poggyászt, iratokat, elektronikai eszközöket.
A biztosító a vagyoni károkat (szállás árának aránya, utazás megszakítása, poggyászkár stb.) csak akkor téríti, ha a biztosítási feltételek szerint a természeti katasztrófák is szerepelnek a fedezett események között.
Magánszállások vagy airbnb-típusú foglalások esetén a jogi védelem még kevesebb. Ezekben az esetekben az utazó csak a saját biztosítójára támaszkodhat, a szállásadó nem köteles alternatívát vagy kompenzációt biztosítani – kivéve, ha erről külön szerződés rendelkezik.
A jelenlegi szardíniai és törökországi erdőtüzek újra rávilágítottak arra, hogy az utazás nemcsak élmény, hanem kockázat is. És bár a tűz lángjait nem tudjuk megállítani, a kártérítési igények útvesztőjében már nem árt előre tudni, mi jár – és mi az, amiből biztosan nem látsz viszont egy fillért sem.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.