Három történelmi cunami, ami városokat söpört el: ilyen, amikor a természet nem kegyelmez

2025. július 30-án, szerdán hajnalban 8,8-as erősségű földrengés rázta meg az oroszországi Kamcsatka-félsziget keleti partvidékét. Az epicentrum a tengerfenék alatt, a Kuril–Kamcsatka-árok közelében volt, és a rengéshullámok olyan erővel mozdították meg az óceán vizét, hogy szökőárhullámok indultak el a teljes Csendes-óceáni térségben. A japán és amerikai hatóságok cunamiriadót adtak ki, és Hawaiitól Kaliforniáig, Alaszkától a Fülöp-szigetekig mozgósították a part menti régiókat.

Bár a hullámok a partokat elérve már vesztettek erejükből, Kamcsatkán több településen is 3–5 méteres vízfal zúdult végig, kisebb áradásokat és épületkárokat okozva. Halálos áldozat nem volt, de az eset ismét emlékeztetett arra, milyen kiszolgáltatott az ember a földkéreg mélyén zajló, láthatatlan erőkkel szemben.

Ezek voltak a világtörténelem leghatalmasabb cunamijai

A pusztítás ezúttal elmaradt a lehetséges legrosszabb forgatókönyvtől, de a közelmúlt és a huszadik század eseményei megmutatták, mi történik, ha ezek az erők teljes erejükkel csapnak le. Három történelmi cunami különösen mély nyomot hagyott az emberiség emlékezetében – halálos áldozatok, pusztítás és globális következmények tekintetében ezek voltak a legsúlyosabbak a világtörténelemben.

• 2004. december 26. – Indiai-óceáni cunami

A világ egyik legnagyobb természeti katasztrófája egy karácsony utáni vasárnap reggel kezdődött: 9,1–9,3-as erősségű földrengés, a történelemben ismert 2-3. legerősebb pattant ki Szumátra északnyugati partjainál, Indonéziában. A földkéreg hirtelen elmozdulása óriási víztömegeket lökött előre, és több mint 14 ország partvidékét érte el pusztító hullámokkal. Indonéziában, Thaiföldön, Srí Lankán és Indiában egész falvak tűntek el, repterek, kikötők, hotelek váltak romhalmazzá. A halálos áldozatok száma meghaladta a 230 ezer főt, de egyes becslések szerint 280 ezer fölé is emelkedhetett. A cunami a világ figyelmét a cunamielőrejelző rendszerek hiányosságaira irányította, és az esemény nyomán nemzetközi együttműködés indult a globális riasztási hálózat kiépítésére.

• 2011. március 11. – Tōhoku cunami, Japán

Egy 9,0-ás magnitúdójú tenger alatti földrengés rázta meg Japán keleti partvidékét. A rengést követő hullámok elérték a 10 méteres magasságot, és órák alatt letarolták az egész Sendai-síkságot, helyenként 10 kilométer mélyen benyomulva a szárazföldre. A pusztítás nem csupán az infrastruktúrában volt óriási: több mint 18 500 ember halt meg vagy tűnt el, százezrek maradtak hajlék nélkül. A legnagyobb következmény azonban a fukusimai atomerőmű katasztrófája volt: a szökőár megrongálta a hűtőrendszert, radioaktív anyag került a környezetbe, és Japán történelmének legnagyobb nukleáris válsága bontakozott ki. A tragédia új fejezetet nyitott az atomenergiáról szóló vitában, és új alapokra helyezte a földrengésbiztonsági szabványokat is.

• 1958. július 9. – Lituya-öböl cunami, Alaszka

A világ eddigi legnagyobb magasságú cunamijának alig néhány ember volt szemtanúja, amikor egy 8,3-as rengés következtében hatalmas földcsuszamlás zúdult a Lituya-öböl jeges vizébe, ez pedig egy 524 méter magas hullámot lökött a hegyoldalakra. Ez a hullám magasabb, mint az Empire State Building, vagy a Petronas-ikertornyok. A környéken horgonyzó halászhajókat azonnal elsodorta a víz, öt ember életét vesztette, de mivel a terület szinte lakatlan volt, a katasztrófa nem követelt tömeges áldozatokat. Ennek ellenére a Lituya-öböli eseményt a geológusok ma is alapforrásként elemzik, amikor extrém földmozgások és földcsuszamlások következményeit modellezik.

A kamcsatkai földrengés és annak szerencsés kimenetele újra felhívja a figyelmet arra, hogy a természet – különösen a mélytengeri tektonikus zónák – potenciális időzített bombaként működnek. A figyelmeztetés nem mindig érkezik időben, és a történelem példái azt bizonyítják: ha a körülmények adottak, a pusztítás mértéke sem ismer határokat. Az egyetlen védekezés a pontos mérés, a gyors reagálás – és az emlékezés.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: