"Túléltem egy halálos cunamit - az első jelek egyáltalán nem olyanok voltak, mint, amire számít az ember"

Ahogy a pánikba esett nyaralók tömege kétségbeesetten menekült egy thaiföldi, Koh Phi Phi szigetén lévő kávézó hátsó konyháján keresztül, Luke Simon először azt hitte, hogy egy fegyveres van a közelben. Egészen addig míg meg nem pillantotta a 30 méter magas hullámost, ami egyenesen feléjük tartott.

2004-ben a karácsony utáni reggel ugyanúgy kezdődött Luke számára, mint bármely más nap, egy kényelmes reggelivel barátai, Ben Seyfried, Nick Thorne, barátnője Sophie Moghadam, valamint bátyja, Piers társaságában. Azonban az idill hamar összeomlott, miután meghallották azt a mondatot, hogy "Jön a víz!".

Az akkor 30 éves Luke, aki testnevelő tanárként dolgozott Thaiföldön, visszanézett a tengerre, és látta, hogy a 10 méter magas pálmafák kettétörtek, a törmelék pedig 50 km/h-val repült feléjük.

- emlékezett vissza.

Az fiatal elvezette társaságát egy olyan utcába, ahol tudta, hogy lehet tetőre mászni. Egy instabil, hullámlemezből készült tetőre mászott fel, majd felhúzta Sophiet, akit lentről bátyja segített fel, miközben a többieket elsodorta a víz. Később arra lett figyelmes, hogy már Pierst is elsodorta a víz.

Ekkor még nem tudták, hogy a 21. század legpusztítóbb természeti katasztrófáját élik át, amely során becslések szerint 227 898 ember vesztette életét, köztük a 33 éves Piers is. A 9,1-es erősségű földrengés, amely Indonéziában, helyi idő szerint reggel 7:58-kor következett be, 30 méter magas hullámokat generált, amelyek 14 országban pusztítottak, ahol sok helyen még nem volt riasztó rendszer.

Sophie és Luke életüket a helyieknek köszönhetik, akik emberi láncot alkotva húzták fel őket egy magasabb tetőre, ahol már Ben és Nick is csatlakozott hozzájuk. Odalent, a törmelék alatt rekedt emberek segítségért kiáltoztak, így Luke akit csak tudott kimentet.

A csoport másfél órát várt a tetőn, miközben a cunami mindent elsodort. Aztán csend lett, és elkezdték kiabálni Piers nevét, de választ nem kaptak. Luke már akkor elkezdte megfogalmazni magában a mondatokat, amiket bátyja temetésén mondana.

Bár a keresés öt napig tartott, Luke mélyen belül tudta, hogy valami baj van.

A baráti társaság a katasztrófa után elindul egy magasabb pontra, miközben folyton a szemüket a tengeren tartották attól tartva, hogy érkezik egy újabb hullám. A dombtetőn érdeklődtek Piers után, Luke azonban képtelen volt figyelmen kívül hagyni a sérülteket, így elsősegélyt nyújtott több embernek is.

Másnap reggel visszatértek arra a helyre, ahol utoljára látták Piers-t. Ekkorra már szó volt egy tenger alatti földrengésről, és éjjel rengeteg halottat találtak. Ezután Phuket városába utaztak, ahol az internet segítségével próbáltak nyomára bukkanni. Üzent szüleiknek, Celianak és Henrynek is, miszerint bátyját elvesztették.

Piers eltűnését plakátokon hirdették, fotóval, és a kórházak intenzív osztályait is végigjárták. Végül holttestét ideiglenes hullaházakban találták meg, műanyag fóliák alatt, számozva.

Szerencsére a thai hatóságok minden testet lefotóztak. Luke és egy barátja egy vetítésen nézte végig a képeket, majd ruhái alapján felismerték bátyját, akinek útlevele és telefonja még a zsebében volt.

Luke hazatelefonált, hogy közölje a hírt, majd a nagykövetséggel együttműködve hazaszállították Piers testét. Január 2-án értek haza, két nappal később pedig bankszámlát nyitottak Piers nevében, hogy pénzt gyűjtsenek a nagylelkű helyieknek. A történtek ellenére Luke nem hisz a túlélők bűntudatában, egyszerűen úgy érzi, hogy rettenetes balszerencséjük volt - írta a Mirror.