Tudjuk, miről álmodozik a gyerekünk? - Derítsük ki mielőbb, mert sokat segíthetünk neki!

Szülőként gyakran előre elképzeljük, milyen jövő hozhat majd boldogságot a gyermekünknek. Pedig lehet, hogy ő egészen más irányban talál rá arra, amiben igazán kiteljesedhet – olyasmiben, amire mi talán nem is gondolnánk.

Az egyetlen kérdés

Amikor arra törekszünk, hogy legféltettebb kincsünk igazán boldog életet éljen, akkor elképzeljük, amint a legjobb iskolákba jár, a legtrendibb sportokat űzi, majd felnőttként minimum orvosként vagy ügyvédként helyezkedik el.

- mondja dr. Makai Gábor pszichoterapeuta.

Mi a legjobb neki?

A gyerekünk elindul a sikerhez vezető bonyolult úton. Ilyenkor szülőként szem előtt kell tartanunk, hogy ez az ő útja, nem a miénk. Mi csupán segítők és kísérők vagyunk ezen a rögös, dimbes-dombos kalandtúrán.

"Azért vagyunk, hogy támogassuk és bátorítsuk őket, nem pedig azért, hogy megéljük az álmainkat rajtuk keresztül. A történelem során számtalanszor előfordult, hogy apák és fiaik, anyák és lányaik kapcsolatában helyrehozhatatlan törés keletkezett csak azért, mert a gyerek nem ugyanarról álmodozott, mint a szülő. Ahelyett, hogy arra kényszerítenénk a fiunkat vagy lányunkat, hogy olyan környezetben dolgozzon vagy tanuljon, amely egyszerűen nem megfelelő a számára, inkább hagyjuk, hogy arra az ösvényre lépjen, amire ő vágyik. Teremtsük meg azt a helyet számára, ahol boldogulhat, biztonságban és támogatásban érezheti magát, így bátran indul el, hogy felfedezze önmagát, és azzá váljon, amivé csak szeretne. Ez nem könnyű feladat és a végeredmény sem garantált minden gyerek számára. Rengeteg próbálkozás, hibázás és bukás várhat rá, szüksége lesz erőre, kreativitásra és kitartásra, hogy újra és újra felálljon és tegyen egy lépést az álmai felé. De ha a saját vágyaiért megy, sokkal biztosabban célba ér, mintha az általunk kijelölt úton, a mi akaratunkból kellene haladnia. Lehet, hogy menet közben rájön, hogy mégsem azt akarja, amit eredetileg tervezett, és egy teljesen új cél felé indul. De ez így jó! Az a fontos, hogy a saját álmait kövesse" – teszi hozzá a pszichológus.

Mi van, ha kudarcot vall?

A legnagyobb szurkolói legyünk, ne a legkeményebb kritikusai. Sok esetben nehéz végignézni, hogy gyermekünk más utat választ, mint amire számítottunk. És még rosszabb megélni azt, ahogyan kudarcot vall.

"Bizonyára összeszorul a szívünk, főleg akkor, ha azt gondoljuk, túl nagyot álmodott, amit nem tud teljesíteni, nem képes annyi munkát belefektetni, amennyi szükséges lenne hozzá. Beindul bennünk a természetes védőösztönt, hogy eltávolítsuk az útjából az akadályokat. De ilyenkor vegyünk egy mély levegőt, és tudatosítsuk magunkban, hogy nem az a dolgunk, hogy megvédjük őt a csalódástól és helyette teljesítsük a feladatokat. Nem ettől lesz stabil és kiegyensúlyozott felnőtt belőle. Szurkoljunk neki, legyünk ott mellette, támogassuk, de ne akarjunk helyette lépkedni az útján" – tanácsolja a szakértő.

Mi sem tudunk mindent

Sokan azért szeretnénk, ha a gyerekünk a nyomdokainkba lépne, mert az a terep ismerős nekünk, bekötött szemmel is tudjuk, mit kell tenni, hogy működik, mi a helyes.

"Az ismeretlen számunkra is ijesztő, hiszen még felnőttként sem tudunk mindenről mindent. Előfordulhat, hogy gyerekünk álma irreálisnak tűnik számunkra, de lehet, hogy csupán azért, mert nekünk is idegen az adott terület, nem pedig azért, mert tényleg lehetetlen, amit ő a fejébe vett. Az egyetlen módja annak, hogy bebizonyosodjon, hogy vajon képes-e rá, az, ha hagyjuk, hogy megpróbálja. Ne akadályozzuk őt negatív kritikával, ijesztgetéssel, érzelmi vagy pénzügyi hatalmunk gyakorlásával. Természetesen rendkívül nehéz megtalálni az egyensúlyt a támogatás és az útmutatás között. Egyrészt nem bátoríthatjuk, ha biztosak vagyunk abban, hogy fejjel megy a falnak, de nem akadályozhatjuk, abban, hogy megtegye. Nincs szüksége arra, hogy valaki figyelje minden mozdulatát, ledöntse az akadályokat, hogy megtisztítsa az utat előtte, és megadja a válaszokat a fel sem tett kérdésekre. Viszont szüksége van valakire, aki mellette van, tanácsot ad, ha kéri, együtt tud örülni vele a legapróbb sikereknek is és tompítani tudja a kudarcok csapásait. Lesznek pillanatok, amikor az ereje, kitartása, önbizalma alábbhagy és akkor kell a mi bátorításunk ahhoz, hogy tegye oda magát, küzdjön teljes erőbedobással. Ha elesik, biztassuk, hogy álljon fel és folytassa az útját. Éppúgy, mint amikor pici korában járni tanult" – javasolja a pszichológus.

Hagyjuk felnőni a gyerekeket

Ha mindent készen elé teszünk, tálcán kínáljuk fel a lehetőséget neki, megmondjuk milyen iskolát végezzen, berakjuk az általunk legtutibbnak gondolt munkahelyre, akkor elvesszük tőle a lehetőséget. Megfosztjuk a felfedezés és az önreflexió örömétől és az akadályok leküzdésekor érzett diadaltól. Ha mi sikeresek vagyunk a saját területünkön, akkor a gyerekünk is arra fog törekedni, hogy ő is az legyen, méghozzá önerőből. De még a kudarcainkból is rengeteget tanulhat.

Ha mi felállunk, és továbbmegyünk, ő is ezt fogja tenni. A gyerek ugyanis ösztönösen mintát követ, és nem pedig az határozza meg a cselekedeteit, hogy mi mit papolunk neki. A tinédzser különösen híres arról, hogy hevesen dacol bármi ellen, amit mondunk neki, de a valóság az, hogy tanulni akar, méghozzá tőlünk. Még ha ez nem is tudatos nála. Ezért fontos, hogy milyen példát mutatunk.

Nem arról van szó, hogy meséljük el neki ezredszer is az „én a te korodban” kezdetű történetet, hanem arról, hogy legyünk tudatában annak, hogy születésétől fogva folyamatosan megfigyel minket, és másolja, amit lát. Meg akar tapasztalni mindent, amit az élet kínál, de a saját tempójában, a saját idejében, a saját feltételei szerint.

Megvan az oka annak, hogy a kovács fia gyakran maga is kováccsá válik, mint ahogy annak is, hogy a gyerek úgy dönt, hogy nem lép a szülő nyomdokaiba. Lehet, hogy unalmasnak találja a munkánkat, vagy egyszerűen úgy gondolja, hogy a mi utunk nem nekik való. És mi is tudjuk, ő is tudja, hogy van egy út, ami tényleg az övé. Hagyjuk, hogy megtalálja. Ha nem elsőre, akkor másodikra vagy harmadikra, de engedjük, hogy kibontakozhasson.

(Fanny)