Meglepő gyermeknevelési trükk: így szoktatta le a gyerekét az ütésről egy anyuka

A kisgyermekek fejlődésének természetes része, hogy néha ütnek vagy tárgyakkal dobálóznak – ez a frusztrációjuk kifejezésének egyik módja lehet, hiszen még nem rendelkeznek megfelelő kommunikációs eszközökkel az érzéseik kezelésére. Ugyanakkor fontos, hogy a szülők megtanítsák, ez a viselkedés nem elfogadható.

Shannon Bouchard gyermekterapeuta szerint a legfontosabb dolog az úgynevezett átirányítás. Egy videóban egy olyan jelenetre reagált, amelyben egy édesanya próbálja megértetni gyermekével, hogy ne üsse meg, miközben a kicsi továbbra is így reagál. A szakértő szerint ilyenkor a „ne csináld” típusú mondatok nem hatékonyak, mert a kétéves kor alatti gyerekek csak a mondat végére figyelnek. A „ne üss” például náluk csak annyit jelent: „üss”.

Úgy vélte, az édesanya jó irányban haladt, amikor azt mondta gyermekének, hogy legyen „édes”, de ez még mindig túl általános. Ehelyett világos, konkrét utasításokra van szükség. Példaként említette: „A kezek ölelésre valók”, vagy „a kezek pacsira valók”. Így a gyermek pozitív cselekvési mintát kap, nem pusztán tiltást.

Ha a gyerek ennek ellenére továbbra is üt vagy bánt, Shannon szerint fontos, hogy a szülő fizikailag is kivonja magát a helyzetből. Minél tovább marad ott, és hagyja magát bántani, annál inkább megerősíti a gyerekben, hogy ez a viselkedés elfogadható.

A kommentelők közül néhányan nem értették, hogyan lehet az, hogy a „kezek ölelésre valók” mondatot megérti a gyermek, de a „ne üss” már nem hat. A terapeuta ezt azzal magyarázta, hogy a kicsik nem a tagadó részt értik, hanem azt, ami a végén elhangzik – így a „ne dobálj” számukra csak annyit jelent: „dobálj”.

Más szülők és szakemberek viszont megerősítették, hogy hasonló módszereket alkalmaznak a munkájuk során, és nagy sikerrel - írja a Mirror.