Vajon milyen az önképed és honnan nézed magad? A személyiségtesztből kiderül

PUBLIKÁLÁS: 2026. január 19. 14:00

Nem mindegy, hogy tükörbe nézve egy valós képet látsz, vagy egy torzított verziót magadról. A személyiségteszt rávilágít, hogy az önképed vajon a tényeken, vagy a rég elhangzott mondatokon, berögzült érzéseken alapul.

Bata Kata

A szerző cikkei

A személyiségteszt kendőzetlenül rávilágít arra, hogy milyen szögből látod önmagadat.
Kiderül, miért nem látod magad objektíven.
Kipróbálhatsz egy egyszerű módszert, melynek segítségével finomíthatsz az önképeden.

A személyiségteszt óriási segítséget nyújt abban, hogy felismerd: reálisan látod-e magadat. Lehet, hogy kívülről úgy tűnhet, teljesen rendben vagy, belül mégis állandóan kritizálod önmagadat. A Fanny magazin tesztje nem arra ad választ, hogy helyes-e az önképed, hanem arra, hogy honnan szemléled magad, amikor tükörbe nézel: alulról, felülről, vagy végre szemmagasságból. Ha már észreveszed a szöget, ahonnan látsz, el is indultál a változás útján.

Személyiségteszt mutatja meg, mit látsz a tükörben. — A személyiségteszt lerántja a leplet a valóságról, kiderül, hogy mit látsz, ha tükörbe nézel.
Fotó: New Africa / Shutterstock

A személyiségteszt szerepe: Miért ennyire meghatározó az önkép?

Az önkép az a belső történet, amit magadról mesél, gyakran automatikusan, megkérdőjelezés nélkül.
– Befolyásolja, hogyan beszélsz magadról, mit engedsz meg magadnak, milyen kapcsolatokat választasz és mennyire mersz láthatóvá válni. Az önképedet sok minden formálja az életed során: a gyerekkorodban kapott visszajelzések és azok stílusa, a testedhez és teljesítményedhez kötött élmények, kudarcok, sikerek, elhagyások, a közösségi média és a folyamatos összehasonlítás másokkal vagy az, hogy mennyire tanultad meg együttérzéssel szemlélni magadat. A jó hír az, hogy az önképed nincs kőbe vésve. Alakítható, finomítható, és sokszor már az is változást hoz, ha észreveszed, mikor nézed magadat túl szigorúan – vagy épp túl távolról – mondja dr. Makai Gábor pszichoterapeuta.

Készen állsz a kendőzetlen valóságra?

Válaszd ki minden kérdésnél azt a válaszlehetőséget, amelyik a leginkább igaz rád.

1. Ha hibázol, mi az első belső gondolatod?

A) Persze, mint mindig, megint elrontottam
B) Oké, ez nem sikerült, majd legközelebb máshogy csinálom
C) Tudom, hogy más is szokott hibázni, de ez azért bosszant

2. Dicséretet kapsz. Mit érzel?

A) Kényelmetlenséget, mintha nem érdemelném meg
B) Jólesik, el tudom fogadni
C) Jólesik, de rögtön keresem, milyen hátsó szándék lehet mögötte

3. Tükörbe nézel egy fáradt napon. Mit látsz?

A) Csak a hibákat látom
B) Látom a fáradtságot, de nem ítélkezem
C) Inkább elfordulok, nem akarok vele foglalkozni

4. Általában hogyan cselekszel egy konfliktusban?

A) Magamat hibáztatom
B) Meghallgatom a másikat és közben figyelek a saját gondolataimra, érzéseimre is
C) Inkább elzárkózom vagy védekezem

5. Új kihívás előtt állsz. Mit gondolsz?

A) Rögtön kételkedem magamban, elég vagyok-e ehhez
B) Izgulok, de érdeklődve vetem bele magam
C) Elkezdem racionalizálni, miért nem fontos számomra ez az egész

6. Mit érzel mások sikereit látva?

A) Összemérem magam velük, és látom, hogy alulmaradok
B) Inspirál, de nem nyom el
C) Próbálok nem tudomást venni róla

7. Milyen gyakran kritizálod magad?

A) Nagyon gyakran, automatikusan
B) Ritkán, észreveszem, ha ez történik és leállítom magam
C) Inkább elnyomom, nem foglalkozom vele

8. Ha visszagondolsz a múltadra, mi látsz?

A) Főleg a rossz döntések jutnak eszembe
B) Tanulási, tapasztalási folyamatként látom az életemet
C) Nem szeretek ezen gondolkodni

9. Hogyan viszonyulsz a testedhez?

A) Kritikus vagyok vele
B) Elfogadó, még ha nem is mindig könnyű
C) Inkább eltávolodom tőle, próbálok nem véleményt alkotni magamról

10. Ha egy mondatot kellene mondanod önmagadról, mi lenne az?

A) Az összes negatív tulajdonságom eszembe jutna
B) Reálisan, árnyaltan fogalmaznék
C) Nehéz lenne bármit mondani

Most kiderül a titok: honnan látod saját magadat?

Számold meg, melyik betűből karikáztad be a legtöbbet és olvasd el az Rád vonatkozó részt.

Többségében A válaszokat adtál – Alulnézeti perspektíva

Erősen önkritikus vagy, gyakran önmagad ellen fordulsz. Az önképedet régi mondatok, belsővé vált elvárások irányítják. Valószínűleg empatikus, érzékeny ember vagy, de ezt ritkán alkalmazod önmagaddal szemben. Hajlamos vagy többet elnézni másoknak, mint önmagadnak.
Hogyan változtathatsz?
Gyakorold az együttérző belső párbeszédet. Nem önbizalomra, hanem önmegértésre van most leginkább szükséged.

Többségében B válaszokat adtál – Szemmagasság

Az önképed alapvetően egészséges és rugalmas. Látod a hibáidat, de nem azonosulsz velük teljesen. Képes vagy tanulni, reflektálni, fejlődni anélkül, hogy közben bántanád, ostoroznád magad. Nem azért, mert tökéletes vagy, hanem azért, mert megvan benned a belső egyensúly.
Hogyan változtathatsz?
Sehogy! Nem kell változnod. Tartsd fenn ezt a szemléletet, és ne hagyd, hogy külső hangok eltérítsenek. Ez az önkép jó alap a hosszú távú mentális jólléthez.

Többségében C válaszokat adtál – Távolságtartó perspektíva

Az önképed inkább elmosódott, mint negatív. Lehet, hogy megszoktad, hogy nem nézel rá igazán önmagadra. Ez gyakran védekezés: amit nem látok, az nem fáj. Viszont így az erősségeidhez sem férsz hozzá igazán.
Hogyan változtathatsz?
Finom önreflexió, ítélkezés nélkül. Nem kell mindent egyszerre meglátni – elég, ha elkezdesz apró lépéseket tenni önmagad felé.

Miért nem látjuk magunkat soha objektíven?

Érdekes módon az emberi agy nem arra van programozva, hogy objektív képet adjon saját magunkról, hanem arra, hogy védekezzen és túléljen. Ez azt jelenti, hogy amikor magunkra nézünk – akár tükörben, akár belső képekben –, az agyunk nem a valóságot, hanem egy érzelmileg színezett verziót mutat. Kutatások szerint az emberek többsége negatív érzelmi állapotban túlértékeli a hibáit, szorongás esetén torzabban érzékeli a saját testét és stresszhelyzetben sokkal kritikusabb önmagával, mint másokkal. A tükör sem egy semleges eszköz: amikor belenézünk, az agyunk emlékeket, régi mondatokat, korábbi élményeket hív elő. Egyetlen pillantás aktiválhat egy gyerekkori kritikát, egy korábbi kudarcélményt vagy egy kimondatlan összehasonlítást. Ezért van az, hogy ugyanaz az arcunk egyik nap elfogadható, másnap elviselhetetlen számunkra, attól függően, épp mit rángatott elő az agyunk. És itt jön be a perspektíva kérdése. A pszichológiában ismert jelenség, hogy másokat sokkal reálisabban látunk, mint önmagunkat. Ha egy barátunk mesél egy elkövetett hibájáról, együttérzők vagyunk vele. Ha mi követjük el ugyanazt a hibát, ítélkezünk magunk fölött. Nem azért, mert gyengébbek vagyunk, hanem mert magunkat túl közelről szemléljük. A perspektíva – az alulnézet, a torz szög – gyakran akkor alakul ki, amikor túl sok a belső elvárás, kevés az önmagunk felé irányuló megértés, és az önértékelés teljesítményhez vagy külső visszajelzéshez kötött.

Egy egyszerű gyakorlat az önkép finomítására

Képzeljük el, hogy egy jó barátunk szemével nézel magunkra. Ugyanazokat a szavakat használnánk? Ugyanilyen kemények és kritikusok lennénk? Ha nem, akkor nem a valóság beszél bennünk – hanem az általunk megszokott belső narrátor. Az egészséges önkép nem azt jelenti, hogy mindig jól látjuk magunkat. Hanem azt, hogy észrevesszük, mikor torzít a kamera, és olyankor merünk egy kicsit arrébb lépni, hogy emberibb szögből lássuk meg magunkat.

Az alábbi videóban még több hasznos tanácsot találunk az önismeret fejlesztéséhez.

Ezek a cikkek is érdekelhetik: