Gyerekkor a természetben – Elárulta az apuka, hogy élnek A mi történetünk önfenntartó családjának gyerekei a tanyán

• A Sipos-család gyerekei a természet közelségében, önfenntartó gazdaságban nőnek fel.
• Ez a gondolkodásmódjukat és az élethez való hozzáállásukat is formálja.
• A mindennapokban aktívan részt vesznek a tanya működésében és rengeteg gyakorlati tudásra tesznek szert.
• A szülők célja, hogy a gyerekek a saját érdeklődésük mentén ismerjék meg az életet és sajátítsák el az ahhoz szükséges ismereteket, hagyományokat.

Március 30-án indult a TV2 új doku-realityje, A mi történetünk, amely hétköznapi emberek életén keresztül mutatja meg, mi köt össze bennünket. Már az első részben megismerhettük a Sipos-családot, amelynek tagjai a városi életet hátrahagyva önellátó gazdálkodásba kezdtek Cegléden, nemrég pedig újabb bepillantást nyerhettünk természetközeli életmódjukba. Az édesapát ezúttal arról kérdeztük, milyen a gyerekkor itt, távol a város zajától.

A mi történetünk: a Sipos-család testvérpárjának hétköznapjai a természet ritmusában telnek

Sipos Mihály szerint a legnagyobb különbség a városi és a tanyasi gyerekkor között, hogy itt a gyerekek az élet valódi folyamataival találkoznak nap mint nap.

– kezdte lapunknak az édesapa, rámutatva, hogy a gyerekek számára ez egy természetes tapasztalat. „Teljesen természetes nekik, hogy a kiscsibék közül előfordul, hogy egy-egy elpusztul, vagy hogy a kisfiam lova meghal. A születés és a halál már gyerekkoruktól kezdve az életük része. Ez csodálatos dolog, hiszen ez alapján az ember sokkal közelebb érzi magát az isteni körforgáshoz, mint a nyüzsgő városi életben.”

Mihály szerint ez alapvetően formálja a gyerekei gondolkodását. „Ma nagyon sok gyerek nem tudja, hogy a csirkefasírt, amit megeszik, az valójában a baromfi húsából van. A gyerekeim ezzel szemben pontosan tudják és értik, hogy például az étel hogyan kerül az asztalra.”

Hogyan vesznek részt a gyerekek a tanyasi feladatokban?

A tanyán a gyerekek nemcsak besegítenek, hanem önálló feladatokat is vállalnak; szerves részei az életmódnak.

„Abban vesznek részt, amiben szeretnének. A lényeg, hogy itt látják és értik: a paradicsom akkor kerül az asztalra, ha előtte elültetjük, gondozzuk, öntözzük és leszedjük. Sokszor az a legnehezebb – mondta nevetve –, hogy ki kell menni 300 métert a veteményesig.”

A tudás generációról generációra száll. Ezt A mi történetünkben is láthatjuk, ahogyan anya és lánya etetik a kovászt, apa és fia játékosan szedik a gallyakat. Ez pontosan az a tudás, amelyet nem a tanórán, hanem az életben sajátíthatnak el a gyerekek.

„A kisfiam már nyolcévesen önállóan tüzet gyújtott. Ma is ő gyújtja be a sparheltet, a kislányom pedig elkészíti rajta a tojást, ha szombat reggel éppen ehhez támad kedvük” – mesélte Mihály. Hozzátette: a gyerekek mindezt a saját találékonyságuknak és kíváncsiságuknak köszönhetően tanulták meg.

„Ez úgy kezdődött, hogy egészen kicsik voltak még, amikor tojást kezdtek sütni a kutyának. Megéreztem a jó illatot, mondtam, hogy terítsünk, és már készült is a friss tojás, a szalonna. Azóta a gyerekeim csinálják a legfinomabb rántottát.”

Gyerekkor a tanyán: szabadság és természet

Mihályt arról is megkérdeztük, mi az, amit kifejezetten szeretnek a gyerekek a tanyasi életben. „A kisfiam mindent szeret, ami kicsit is harcias dolog, például a favágás, a fagyűjtés, a tűzrakás. Ő az, aki összetördeli a gallyakat, meghasogatja a saját kis baltájával gyújtósnak, gyúr alá egy gombóc papírt, és meggyújtja a sparheltet, hogy meleg legyen.”

De nemcsak a tanyasi feladatokban lelik meg a gyermeki lét boldogságát. A fiú például szeret egykerekű biciklizni, és könnyen feltalálja magát. Mihály szerint imádja a kihívásokat.

A lányuk, Julianna inkább az állatok és a ház körüli tevékenységek felé fordul: kovászt etet, kenyeret gyúr, lovagol, de még a preparálás is érdekli. „A kislányom inkább az állatokat, a kisfiam inkább a növényeket szereti” – foglalta össze Mihály. A szülők tudatosan törekednek arra, hogy a gyerekek egyszerre kapjanak stabil alapokat és szabadságot is.

A tanyasi élet egyik legfontosabb pillére a közös étkezés

Sipos Mihály korábban azt is elárulta, hogy a közös étkezések fontos részét képezik a családi életnek. „Nálunk szent és sérthetetlen, hogy együtt üljünk le enni. A család a beszélgetésekben és a közös hálában család igazán.”

A mi történetünket nézve láthatjuk, ahogyan a gyerekek hazaérnek, a család öleléssel köszönti egymást, majd együtt ülnek asztalhoz. A jelenetek tökéletesen megmutatja, milyen erős kötelékek épülnek ezekből a pillanatokból és közös hagyományokból.

A következő videóban többet is hallhatsz a Sipos-család életmódjáról:

A következő cikkek is érdekelhetnek: