Sipos Mihály családja elsőként engedett betekintést életébe A mi történetünk stábjának, akik maguk is meglepődve tapasztalták, hogy bár sokaknak talán lehetetlennek tűnik, de az önfenntartás és a cserekereskedelem még a mai világban is járható út. Sőt, talán ez a boldogság kulcsa, a Sipos családnak legalábbis biztosan.

Mihály gazda és kedvese évekkel ezelőtt elégelték meg a nagyváros zaját, és kezdtek egyszerűbb életre vágyni. És bár sokaknak talán hihetetlennek tűnhet, de ők tényleg megvalósították azt, amit olykor csak filmekből ismerünk, azaz az önfenntartó életmódot.
„16 éve egy 45 négyzetméteres kis présházba költöztünk ide. A környezetünk azt gondolta, hogy teljesen meg vagyunk őrülve, viszont mi nem azt a kis présházat láttuk, hanem azt a gyönyörű gazdaságot, ami most itt van” – kezdte Siposné Ruszkai Krisztina, aki arra is választ adott, hogy hogy fér meg egymás mellett az állataik szeretete, és a saját létfenntartásuk fontossága.
Próbálok minden állatnak az igénye szerint, a lehető legnagyobb gondoskodással takarmányt adni, gondozni őket. Ameddig ők itt élnek velünk, én megadom nekik, ami tőlem telik, és a lehető legjobb életet biztosítom nekik. Utána pedig tudomásul veszem, hogy az az élet rendje, hogy ők pedig a testükkel szolgálnak minket, hogy tudjak belőle a családnak normális, tápláló ételeket főzni
– vallotta be a családanya.

A négytagú család Cegléden kezdett új életet, ahol a zöldség- és gyümölcstermesztésbe, valamint az állattartással lassanként elérték, hogy mindenük meglegyen, ami a mindennapi élethez kell. Vagyis majdnem minden… De, ami nincs, amiatt sem pattannak autóba és rohannak a helyi boltba, hanem más helyi gazdákat keresnek fel, ahol a saját terményeikért vagy épp állataikért cserébe beszerezhetnek mindent, amire még szükségük van, hiszen rengeteg hasonló tanya van körülöttük.
„16 évvel ezelőtt, amikor belevágtunk az önellátásba, nem értettünk az állattartáshoz. El se tudtam volna képzelni, hogy ekkorára nőhet a gazdaságunk. Pont azon tűnődtem, hogy az elmúlt 15 évben, hogy megváltozott körülöttünk a tanyavilág arculata. Fiatalok jöttek, gazdálkodnak, lehetőségek vannak, sőt támogatott ez az életmód, és a gumicsizma becsülete újra vissza lett adva” – árulta el.
Az egyetemi katedráról az utam a vasvilláig vezetett, ami a külső szemlélő számára egy visszafejlődés, így innen ered a mozgalmunk neve is, a fenntartható visszafejlődés. És mára a fenntartható visszafejlődés közösségében a cserekereskedelem egy teljesen alap dolog. Számtalan ilyen csere létezik, és a közösségnek a mozgatórugója ez, amely során a kölcsönös nagylelkűség diktálja a szabályokat
– mesélte a gazda.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.