Képzelj el egy tipikus hétköznapi jelenetet: egy férfi hazatér a munkából, láthatóan feszült, de amikor párja megkérdezi, mi bántja, csak ennyit válaszol: „Semmi.” Ismerős? Nem csak a romantikus filmek kliséje – sok kapcsolatban visszatérő valóság. De vajon miért olyan nehéz a férfiaknak érzelmekről beszélni, és mit tehetsz, hogy szóra bírd? Dr. Makai Gábor pszichoterapeuta segít megérteni a férfi lélek titkos üzenetét.
A férfi lélek sorsa már gyerekkorban megpecsételődik. Sokan már kisfiúként megtanulják, hogy az érzések kimutatása gyengeség. Ha egy fiú sír, gyakran hallja: „Légy férfi!”, „Ne hisztizz!”, vagy „Ne viselkedj, mint egy kislány!” Ezek az üzenetek azt sugallják: az érzelmek kimutatása cseppet sem férfias dolog, mint ahogy egy férfi soha nem beszél az érzéseiről – így a gyerek megtanulja elfojtani mindezt. Mire felnőtté válik, ez a mechanizmus mélyen beépül, és már reflexként működik.
A modern férfi sokszor két tűz között őrlődik: egyszerre kell erősnek, határozottnak, sikeresnek, de érzékenynek és gondoskodónak is lennie. Ám amikor az élet nehézségei, veszteségek, szorongások vagy kudarcok érkeznek, a társadalom még mindig hajlamos azt közvetíteni: „Tartsd magadban, légy kemény.” A gyengeség látszata stigma lehet – főleg férfiak között.
Sokan közülük nemcsak elfojtják, hanem nem is tanulják meg megnevezni és kifejezni az érzéseiket, mivel nemhogy nem volt rá szükség, de kimondottan tabunak számított, hogy egy férfi kitárja, megfogalmazza az érzéseit. Egy nő gyakran – még ha időnként árnyaltan is - de szavakba tudja önteni, mit érez: „Csalódott vagyok”, „Zavart vagyok”, „Kissé magányosnak érzem magam.” Egy férfi viszont gyakran csak azt érzi: „Valami nem oké.” A szókincs hiánya nem intelligencia-, hanem tanulási kérdés – és tanulható, ha van hozzá biztonságos tér.
Sok férfi úgy érzi, ha megnyílik, sebezhetővé válik – és ezt kihasználhatják. Ez lehet egy korábbi párkapcsolati csalódásból eredő félelem, de gyakran baráti körből eredő tapasztalat is. Egy őszinte vallomás után kapott gúnyos megjegyzés: „Na, már te is ilyen picsogós pasi vagy?” hosszú időre elzárhatja azt a bizonyos „őszintén kimondom, amit érzek” csapot.
A férfiak többsége egész egyszerűen nem hiszi el, hogy érdemes beszélni a lelki dolgokról. Sőt, gyakran úgy gondolják, hogy amiről nem beszélnek az nincs, abban bízva, hogy majd minden magától megoldódik vagy elmúlik. Ez a tipikus férfi problémamegoldó üzemmód. Ha nincs megoldás, akkor minek beszélni róla? – gondolják. Nem értik, hogy a beszéd önmagában is feldolgozás, megkönnyebbülés, kapcsolódás lehet. Ahhoz, hogy ezt megértsék, esetleg rákapjanak az ízére, ki kellene próbálni, de az meg ugye férfiatlan lenne. Az érzelemmintákban gazdag környezetben élő férfiak – például, akiket nyílt kommunikációra tanítottak otthon – hajlamosabbak kifejezni a gondolataikat.
Fontos!
A férfiak nem azért nem beszélnek az érzéseikről, mert érzéketlenek. Hanem mert nem tanulták meg, hogy szabad és érdemes. A változás generációs munka, de minden beszélgetés számít. Lehet, hogy egyetlen őszinte kérdés – és egy igazán figyelmes hallgatás – elindít valamit, amire már régóta vágytak: egy valódi, mély, emberi kapcsolódást.
TIPP: Ha úgy érzed, párod zárkózott vagy túlságosan magába fordul, érdemes párterapeutát bevonni. Nem a kapcsolat végének, hanem az újrakezdésének is lehet a kulcsa.
Ha szeretnél egy kis ízelítőt kapni a férfi lélek működéséből - mindezt egy kis humorral fűszerezve -, nézd meg a Csak egy kis pánik című filmet! Itt egy kis kedvcsináló videó:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.