"A férjem az elhunyt első felesége nevét akarja adni születendő lányunknak. Normális ez?"

Az első felesége kilenc éve hunyt el és én mindig tiszteltem az ő emlékét. Fotók vannak róla a házunkban, nyíltan beszélünk róla mindig. Soha nem akartam kitörölni az emékét, vagy úgy tenni, mintha ő nem lenne a férjem történetének a része. Amikor kiderült, hogy kislányunk lesz, mindketten csináltunk egy listát azokról a nevekről, amelyek mindkettőnknek tetszenek. Ezt követően pedig közölte, azt akarja, hogy a gyermekünk a néhai neje után legyen elnevezve, tiszteletéül felé, és hogy ez egy milyen szép gesztus lenne, egy szeretetből tett cselekedet

A testvére is azt mondogatja, milyen sokat jelentene mindenkinek, ha úgy neveznénk el a lányunkat, én viszont nem szeretném. Közöltem velük: tisztelem a gyászukat, de nem akarom valaki örökségének az árnyékában felnevelni a kicsit, akit nem másért kellene éltetni, hanem azért, aki ő lesz valójában.

Szeretem őt, és tudom, hogy a mai napig együtt él a veszteségével, de úgy érzem, jogom van az elsőszülöttemnek saját identitást adni. Ezzel nem törlöm ki más emlékét. Azt akarom, hogy ezt megértsék, de most a családja azzal támad, hogy féltékeny és önbizalomhiányos vagyok