"A férjem az elhunyt első felesége nevét akarja adni születendő lányunknak. Normális ez?"
A kismama megérti szerelme gyászát, de úgy érzi, van egy bizonyos határ, amit nem kellene átlépni.
Online kért tanácsot egy kétségbeesett kismama, akinek a férje újszülöttjüket az első felesége után szeretné elnevezni. Mint írja, immáron várandósságának 35. hetében jár, ami miatt úgy érezte, eljött a névadás ideje, ám nem gondolta volna, hogy ez ekkora vitához vezet majd közte és hitvese, továbbá hitvesének családja között, akik ugyanis a 36 éves férfi pártját fogják.
Az első felesége kilenc éve hunyt el és én mindig tiszteltem az ő emlékét. Fotók vannak róla a házunkban, nyíltan beszélünk róla mindig. Soha nem akartam kitörölni az emékét, vagy úgy tenni, mintha ő nem lenne a férjem történetének a része. Amikor kiderült, hogy kislányunk lesz, mindketten csináltunk egy listát azokról a nevekről, amelyek mindkettőnknek tetszenek. Ezt követően pedig közölte, azt akarja, hogy a gyermekünk a néhai neje után legyen elnevezve, tiszteletéül felé, és hogy ez egy milyen szép gesztus lenne, egy szeretetből tett cselekedet
- adta ki magából bántatát a 29 éves kismama, akinek legnagyobb szomorúságára a férje családja egyetért szerelmével.
A testvére is azt mondogatja, milyen sokat jelentene mindenkinek, ha úgy neveznénk el a lányunkat, én viszont nem szeretném. Közöltem velük: tisztelem a gyászukat, de nem akarom valaki örökségének az árnyékában felnevelni a kicsit, akit nem másért kellene éltetni, hanem azért, aki ő lesz valójában.
A névtelenségét megtartó asszony ezt követően kiemelte, férje ezek után habár szomorúan, de úgy tűnt, elfogadta a döntését, azonban pár nappal később ismét felhozta azt. Ráadásul amióta van ez a vita köztük, eltávolodtak egymástól.
Szeretem őt, és tudom, hogy a mai napig együtt él a veszteségével, de úgy érzem, jogom van az elsőszülöttemnek saját identitást adni. Ezzel nem törlöm ki más emlékét. Azt akarom, hogy ezt megértsék, de most a családja azzal támad, hogy féltékeny és önbizalomhiányos vagyok
- írta az asszony, aki mára teljesen elbizonytalanodott. Történetét olvasva azonban közölték vele, sógornőjének és anyósának semmi beleszólása nincs abba, mi lesz a gyerek neve, és azt tanácsolták neki: a férjének talán szüksége lenne egy tanácsadásra, hogy feldolgozza végre kilenc évvel ezelőtt elhunyt néhai neje elvesztését.
