A kislányom még csak 13 éves, de mindig a fiúkról beszél. Elmondja, hogy ki tetszik neki, de szinte hetente váltogatja a „nagy szerelmeket”. Kell féltenem már most attól, hogy később kikapós kamasz lesz belőle, aki állandóan váltogatja a pasikat, és könnyen adja magát? Lehet még ez ellen tenni valamit?
A rövid válasz olvasónk kérdésére: igen. A szexuális fejlődésnek megvannak a maga törvényszerűségei. Korai időszakban a gyermek felfedezi a saját testét, a nemi különbségeket. Óvodáskorban gyakran játszanak papás-mamást.
A lánya korú kamasz esetében a szülőnek nagyon kell örülnie, ha a kislánya vele osztja meg a hetente változó „nagy szerelmeket”, mert ez azt jelenti, hogy a szülő élvezi a gyermeke bizalmát. Tehát nincs ok félelemre, hisz megbeszélheti a gyermekével, hogy mit is kezdjen a saját szexualitásával. Az a szülő, aki egészségesen gondolkodik a szexualitásról, legkésőbb ebben a fejlődési fázisban felvilágosítja a gyermekét. Közben elmondhatja a saját véleményét, aggodalmait, nyíltan beszélhet a szexualitásról.
Megbeszélhetik a fogamzásgátlás kérdését, s a bizalom folyománya lesz, hogy amikor a kamasz lány szexuális életet akar kezdeni, az édesanyja kíséretében látogatja meg a nőgyógyászt. Kell beszélgetni arról, hogy ha a biológiai és a pszichés érettség nincs szinkronban egymással, akkor az könnyen vezethet kiégéshez, perverziókhoz, szexuális úton terjedő betegségekhez vagy orgazmuszavarhoz.
A mai világban túl nagy hangsúlyt fektetnek az erotikára, az interneten pedig a szex minden formája korlátlanul elérhető. Elvész a szexualitás bensőségessége, az intimitás varázsa. Ez is lehet és kell, hogy beszédtéma legyen anya és lánya között. Ha nyíltan beszélgethet a tini a saját élményeiről, gondolatairól, vágyairól, akkor a szülőnek semmi oka a félelemre, hiszen befolyásolni tudja a kamasz szexuális viselkedését.
