A rendező a filmvilág egyik legnagyobb arca, a szónak minden értelmében. A Quentin Tarantino-filmek jelentős része szinte kivétel nélkül kitűnő alkotás — gondoljunk csak a Kutyaszorítóbanra, a Ponyvaregényre, a Kill Bill-filmekre, a Becstelen Brigantykra, a Django elszabadulra, az Aljas nyolcasra vagy a Volt egyszer egy… Hollywoodra — és a kilencvenes évek óta azzal a vehemenciával és magabiztossággal adott interjúkat, mintha már akkor klasszikussá emelte volna saját magát. Az utóbbi fél évben kicsit élesebben szembesítették ezzel az egos részével, miután Paul Danot a Színészek Céhének legrosszabb tagjának kiáltotta ki, de valójában nem ez volt az első alkalom, hogy a külvilág megkísérelte lehozni őt a földre… sőt, az a korszak, amiről ez a cikk szól, kifejezetten traumatizálta őt.

Tudni kell, hogy a szabadszájú Quentin Tarantino rendezőként és színészként is kipróbálta magát. Persze itt nem a saját filmjeiben alakított rövid, de szórakoztató cameokra kell gondolni (ahol igazából mindig önmagát játszotta) hanem mint konkrét színművész egy-egy nagyobb projektben.
1998-ban fontos szerepet kapott a Várj, míg sötét lesz című film Broadway színpadi feldolgozásában. A visszajelzések alapján ez az előadás olyan pocsék volt, hogy 16 hét után jobbnak látták levenni műsorról.
Tarantino egy ismerőse a Vanity Fairnek adott némi belsős információt arról, ahogy a sztárrendező megélte ezt az időszakot:
Abszolút borzalmas volt. Olyan volt, mint egy szalmazsák, amit bedobtak a kritikusok elé, hogy dobálózzanak vele. Sőt, biztos, hogy szabotálták is!
A névtelen informátor persze belátta, hogy ez egy ponton elkerülhetetlen volt, mivel egyszerűen túl sokat gondolt magáról:
Ezt nem lehet úgy csinálni, hogy szerepelsz egy kicsit a filmjeidben és máris remekelsz a színpadon egy Broadway főszerepben. Ez számára felért egy tökönrúgással, amitől teljesen összeomlott és visszajött a Földre, miután annyira félreismerte a képességeit színészként, hogy az végül tömeges gyalázássá nőtte ki magát.
Quentin Tarantino traumatikus töltetű múltja feldolgozódni látszik. A rendező ugyanis szerepet vállalt egy művészfilmben, ami az Only What We Carry címet viseli és egyebek közt Charlotte Gainsbourg és Simon Pegg mellett láthatjuk majd őt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.