Az Eddie Murphy-filmeknek mindig is volt egy sajátos ízvilága, amit az ember fia vagy imádott, vagy kukába kívánta — nincs középút. Olyan ő, mint egy modern bohóc, csak smink nélkül: megjelenik, körbetáncolja a jelenetet és az abszurd szituációk, amelyeket megteremt, önmagában megteremtik a humorforrást. Cikkünkben a születésnapos színész legikonikusabb alkotásait vesszük górcső alá, mert a nap végén azért mindenki legalább egyszer elmosolyodott a filmjein, míg mások kultikusan rajongtak legjobb filmjeiért — Eddie Murphy 2026-ban is szórakoztató!

Vitathatatlanul Eddie Murphy egyik legszórakoztatóbb filmje. Végülis a nyolcvanas években sokan felültek a zsarufilm vonatra és ebből az ő filmje maradt az egyik legemlékezetesebb. Ehhez pedig sok minden közrejátszott: ez volt Murphy első olyan nagyfilmje, ahol humorista karrierjét követően nagyvásznon is megmutathatta humorpotenciálját, de a hangulatos Beverly Hills-i látképek és főképp az a bizonyos fülbemászó főcímzene hozzájárult ahhoz, hogy napjainkban is felelevenítsük olykor. Milyen durva belegondolni, hogy a főszerepre Sylvester Stallone és Mickey Rourke is szóba került, de a nap végén jót tett az alkotásnak, hogy nem az ő merev játékuk volt látható benne, hanem Eddie Murphy improvizációkkal teli performansza.

A magyarok között különösen népszerű volt az Amerikába jöttem. Itt Eddie Murphy egy kitalált ország, Zamunda hercegét alakítja, aki Amerikában próbál helytállni sajátos kulturális berögződései ellenére. A film nagy részét New Yorkban forgatták, különösen Queens városrészében, ami jól kontrasztban áll Zamunda luxusával. A filmnek egyébként pár éve csendben kijött egy második része is — de 2021-es debütálásakor a koronavírus pandémia miatt minden bizonnyal háttérbe szorult és végül csendben elvérzett az Amazon Prime kínálatában. Az alábbi jelenet különösen emlékezetes volt:
A kilencvenes években és némileg a kora kétezres években is hatalmas keletje volt az élő szereplős, de beszélő állatos filmeknek. Gondoljunk csak az Úton hazafelé, a Stuart Little kisegér, a Babe és igen, a Doctor Dolittle filmekre. Eddie Murphy egy állatorvos, aki egyik napról a másikra egyszerűen megérti az állatok nyelvét, amik jellemzően elég csípős nyelvezettel rendelkeztek. Ez a koncepció, ezek az odaszólások és ebben a bábeli káoszban lavírozó Murphy bőven elég volt ahhoz, hogy becsábítsa a családokat a moziba és utána évekig játsszák vasárnaponként a tévékben, a legmenőbb filmek műsorsávjában. Ez után a film után Chris Rock elmondhatta magáról, hogy ő már játszott tengerimalacot, ami nem egy gyakori teljesítmény Hollywoodban.

Be kell vallanom, ez egy személyes kedvenc tőle. Eddie Murphy egy anyagi hiúságokon felülemelkedett spirituális tanítót alakít, akit Jeff Goldblum karaktere felkér, hogy csináljon fura dolgokat a tévében, pusztán hogy becsábítsa a nézőket. Kis túlzással ugyan, de olyan mintha a legendás Hálózat című filmet forgatták volna újra, kissé mainstreamebb értelmezésben. Amellett, hogy jó terepet adtak itt is a színésznek, hogy önmagát hozva végigbohóckodja a jeleneteket, azért máig aktuális és fontos szerepeket közvetít a belső boldogság fenntartásáról, amit az anyagi javak nem pótolhatnak ki úgy, mint a szeretet.

Sokan úgy gondolják, hogy a szinte védjeggyé vált Eddie Murphy humort ez a film tökéletesítette igazán. Eddie Murphy egyszerre több extrém karaktert alakít, ami önmagában is látványos és szokatlan, miközben a történet egy egyszerű „szerencsétlen srác megtalálja az igazit” ívre épül, amit könnyű követni egy nehéz nap után. A film humora gyakran durva és ízléshatáron mozgó, de pont ez a gátlástalanság, a karikatúraszerű figurák és a folyamatos, könnyen fogyasztható poénáradat az, ami miatt sokan kikapcsolódásként élvezik, még akkor is, ha a film a nap végén kritikai szempontból megosztóra sikeredett. Olyannyira, hogy Eddie Murphyt legrosszabb színész és legrosszabb mellékszereplő színésznő Arany Málna-díjra is jelölték, illetve az évtized legrosszabb színészének választották… de hát az emberek máig imádják ezt a filmet, szóval az akadémiai megközelítés itt nem egyezik a közönség igényeivel.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.