Kárász Róbert: „Lelle az életem utolsó nagy ajándéka”

Lelle születése mindkettejük életét megváltoztatta. Kárász Róbert korábban sokszor hangoztatta, hogy nem kíván újranősülni, gyermekvállalásban pedig már rég nem gondolkodott. A Baska Barbara operatőr-rendezővel való találkozás azonban már az első randin újraírta az összes szabályt. Kárász Róbert és Barbara az otthonukban fogadták a hot! magazin munkatársait. 

Kárász Róbert lányairól: körberajongják a kicsit

Robi esetében éppen az történt, amire egyáltalán nem volt felkészülve: meg­látni és megszeretni. Lelle érkezése pedig azt bizonyítja, hogy ami el van rendelve, az ellen az ember nem sokat tehet. 

„Külön-külön hat gyermekünk van, de valójában öt” – kezdi mosolyogva Kárász Róbert. „Nekem Lellével együtt három lányom, Barbinak két fia és egy lánya van.”

„Viszont Lelle esetében mégis minden teljesen más” – veszi át a szót Barbara. „Most nem nekem kell mindennel foglalkoznom, és amikor Robi elsétál a szoba előtt, akkor nemcsak beköszön, és szalad tovább, hanem együtt oldunk meg mindent. Mindketten itt vagyunk neki, sőt a fiaim is körberajongják a kicsit. Az anyák napi üzeneten, amit a kisebbik fiamtól kaptam, a következő állt: „Azt szeretem anyában, hogy simogathatom Lellét.”

– fűzi hozzá Robi, aki 56 évesen lett újra apuka.

„A család attól család, hogy abban van összetartás”

Egy mozaikcsalád esetében soha nem egyszerűek a szabályok. Valahol mindenki ragaszkodik a saját helyéhez, szokásaihoz, és közben tudatosan figyelni kell arra, hogy másnak is teret engedjen. Az egónak itt nem sok hely jut. Kárász Róbert gyermekei ismerik egymást, és a lányok nagyon gyorsan elfogadták a kicsi Lellét.

„Még nem vagyunk egyéves házasok, de máris idecsöppent közénk egy kis angyalka, aki már hat hónapos. De ha egy családban ott van a szeretet és az egymásra figyelés, akkor nincs olyan akadály, amit ne lehetne legyőzni. Édesanyám pontosan tudta, hogy mit hoz majd magával a kislányunk születése. Azt mondta: „Fiam, egyetlenegy szabály van, amit majd mindig szem előtt kell tartanotok: időt adni mindenkinek”. És ebben tökéletesen igaza volt, hiszen most már harcolni kell azért, hogy mikor kinek a kezében legyen Lelle. A szüleim közel nyolcvanévesen olyan újszerűen élték meg a legújabb kisunoka születését, olyan mély érzelmekkel együtt, ami semmihez nem hasonlítható. Bevallom, ez számomra is meglepetés volt. Leont és Lexet az első pillanattól kezdve a saját unokájukként szeretik. Próbáljuk a gyerekeket is arra nevelni, hogy a család attól család, hogy abban van összetartás.”

„Sokszor föltettem a kérdést magamban: hogyan leszünk egy család?” – árulja el Barbara. „Hogyan fog majd ez működni a szerelmen túl?”

„Barbival minden megváltozott”

„Annyira természetes volt minden, semmit nem érzek túl gyorsnak, elhamarkodottnak vagy felelőtlennek” – állítja Barbi. 

„A döntéseimre nem csodálkozom rá, viszont az életem alakulására igen. Én már nem akartam sem megnősülni, sem gyermeket vállalni. Viszont ez csak az első randevúig volt így. Barbival minden megváltozott” – vallja be a férj, aki egy pillanatra sem teszi le a kicsi Lellét. „Az életem alakulása kapcsán egy ideje azt érzem, hogy ebben mi, emberek sokszor már nem is vagyunk döntéshozók. Valami felsőbb erő az, ami irányítja az ember gondolatait és érzéseit, és fogja a kezét, és ez így helyes. Hiszek az isteni gondviselésben, így soha nem tartottam véletlennek, hogy Barbara és én egymás mellé kerültünk.”

Évekkel ezelőtt már elmentek egymás mellett. Akkor talán Róbert férfiegója szólt oda a nőnek, akit ez hidegen hagyott. Sőt, megállapította, hogy ilyen gőgös pasassal soha nem állna szóba. Aztán egy napon egy közös projekt ismét egymás mellé sodorta őket, és akkor a férfi bölcsen már a szeretet erejéről, a család fontosságáról mesélt. És erre a nő is felfigyelt.

„Tíz évvel ezelőtt állítólag már volt egy találkozásunk, amire én magam már nem is nagyon emlékeztem” – meséli nevetve Kárász Robi. „Megszólítottam őt.”

„Én pedig figyelmen kívül hagytam” – fűzi hozzá a filmes szakember. „Mert úgy ült a kávézóban, mintha az övé lett volna. Mondtam is, hogy én ide soha többé nem teszem be a lábam. Kissé nyeglén odaszólt, de nem igazán tudtam ezzel mit kezdeni, így válasz nélkül tovább sétáltam. Legközelebb – tizenegy évvel később – egy meetingen ültem, és egy férfi a szü­lei­ről, a lányairól és a szeretet erejéről mesélt. Odafordultam, hogy ki az az ember, aki ennyire tud szeretni, akinek kint van az asztalon a szíve.” 

„Akiről korábban azt gondoltad, hogy egy pikírt, nagyképű p*cs” – nevet fel Robi.

Baska Barbara: „Lellét az Úr küldte hozzánk”

Kárász Robi évekig élte a facér férfiak gondtalan életét. Felnőtt lányaival a válást követően is erős és meghatározó a kapcsolatuk, viszont az elsőszülött lánya érkezésekor még a húszas éveiben járt. Nem titkolja, ő maga is érzi, hogy jobban itt van a jelenben a kislánnyal, mint korábban. Máshogyan tekint az együtt töltött időre. Persze mindig próbált jó apa lenni. 

„Korábban is sokat dolgoztam, és most sincs ez másképpen, de az biztos, hogy most a Lelléhez való viszonyulásom más. Nehéz ezt megfogalmazni, mert bár mindkét nagylányommal rengeteget foglalkoztam, valahogy most mégis más. Más az ember elméje, más a fizikai és érzelmi hozzáállása az élethez, és ezt a gyerek is érzi. Minden gyermekem érkezését csodaként éltem meg, viszont azzal is tisztában vagyok, hogy Lelle az életem utolsó nagy ajándéka. Mert a Jóisten tudta, hogy két lányt már felneveltem, ezért azt mondta: „Kapsz még egyet, mert erőd, energiád, érzelmed még van hozzá, ezért most, ami a csövön kifér, ebbe még bele lehet pakolni”.

„Robi régóta mondja: „Próbálok jó apa lenni”. Ez egy azonnal az érzelmekre ható mondat. A próbálkozás, az energia, a hit, annak elismerése, hogy nem tökéletes, egyaránt benne van.” – meséli Barbara. 

„És ez a mondat már kíséri az életem. Erre mindig törekedni akarok” – fűzi hozzá Róbert.

Lelle élete, létezése, lénye meghatározza Kárász Róbert és Baska Barbara kapcsolatát. Mostanában ünneplik az első házassági évfordulójukat, azonban számukra ennél sokkal fontosabb lesz a kislány keresztelője, amire júniusban kerül majd sor. 

– vallja be az édesapa.

„Ha ezt nem tesszük meg, hogyan is várhatnánk el a lányunktól, hogy megértse ezt a kapcsolatot, a családunkat. Minden gyereket tervez valaki. Van, akit az ember, és van, akit az Úr. Lellét az Úr küldte hozzánk” – fejezi be az édesanya.