A Peaky Blinders film pénteki debütálása óta töretlenül vezeti a Netflix top 10-es listáját, annak ellenére, hogy az eredeti szériát alkotó Stephen Knight gyakorlatilag több mint 10 év remek munkáját dobta a kukába A halhatatlan ember című közel 2 órás filmjével. Kritika a Peaky Blinders: A halhatatlan ember filmről.

A 2013-ban indult Peaky Blinders sorozatot, – mely nálunk Birmingham bandája címen futott – gyakorlatilag első vetített másodpercétől kezdve a valaha készült legtökéletesebb sorozatok között tartottuk számon. Cillian Murphy Tommy Shelby szerepében, Helen McCrory mint Polly Gray vagy Paul Anderson Arthur Shelbyként örökre beírták magukat a legendás sorozatkarakterek történetébe. Stephen Knight forgatókönyvíró története egyedi volt, atmoszférája páratlan, karakterei felejthetetlenek, és a szintén kivételes főcímnek köszönhetően még talán azokkal is megszerettette egy kicsit Nick Cave-et, akik azelőtt még a nevét sem hallották. A széria utolsó, 6. évada 2022-ben debütált, a rajongók pedig legalább olyan nehezen heverték ki a búcsút, mint anno a Vészhelyzet végét. Azonban felcsillant a remény, amikor Stephen Knight bejelentette, hogy mindenképpen elkészíti a sorozatot megkoronázó egészestés filmet. Sokáig abban sem voltunk biztosak, hogy Cillian Murphy visszatér, de nélküle nem lett volna az igazi, így nemcsak a főszerepet vállalta el, de a producerek között is szerepel a neve a stáblistán. Legnagyobb sajnálatunkra azonban Tommy Shelby nem tudta elvinni a hátán a filmet.

Időben a második világháborúban járunk, 1940-ben. Tommy visszavonult és a múlt szellemeivel küzdve pisztoly helyett már csak az írógép billentyűit kattogtatja. Nem úgy legidősebb fia, Duke (Barry Keoghan), aki apja nyomdokaiba lépve vezeti a Peaky Blinders új generációját és rettegésben tartja Birmingham háború sújtotta utcáit.
A sorozat tematikájához hasonlóan ezúttal is kapunk egy főgonoszt, azaz csak kapnánk. Tim Roth alakítja a náci ügynök, Beckett karakterét, aki apró porszemként törpül el olyan korábbi Peaky Blinders antagonisták mellett, mint a hazai származású Adrien Brody által alakított olasz gengszter, Luca Changretta, vagy az első évad gyűlölt Campbell felügyelője, akit Sam Neill testesített meg. Szerettük Tim Roth-ot a Ponyvaregényben, az Aljas nyolcasban, így semmi okunk nem lenne megkérdőjelezni a tehetségét, de A halhatatlan ember Beckettjeként meglehetősen vérszegény alakítást nyújtott. Barry Keoghan csillaga mostanában igencsak felefelé ível, kezdve A sziget szellemeiben nyújtott alakításán át egészen a Saltburnig rendre bizonyította, hogy van helye a szakmában, és ezúttal is hozza a tőle megszokott profizmust. Cillian Murphy még mindig képes arra, hogy megfagyassza a levegőt bárhol, ahova belép, de mégis egy kicsit olyan érzésünk van, mintha a filmbéli Tommy Shelbyhez hasonlóan ő maga is visszavonultatta volna magában a karaktert.
Ha már a szereplőknél tartunk, a rajongók tetemes része felháborodottan kéri számon Stephen Knight-on olyan kulcsfigurák hiányát, mint Alfie Solomons, akit Tom Hardy játszott és talán nem túl merész kijelenteni, hogy a sorozat egyik legzseniálisabb alakítását nyújtotta, vagy Lizzie Stark (Natasha O’Keeffe), aki szintén az első évad óta oszlopos tagja volt a szériának, most azonban nyoma sincs.

A látványvilág és az atmoszféra nem marad el a sorozatban megszokottól. Akadnak borzongatóan jó jelenetek, a zeneválasztásokban ismét nincs hiba, és a nosztalgiavonatozás kedvéért persze elhangzik Nick Cave Red right hand-je, előkerül egy csodaszép fekete fríz ló is, Tommy pedig helyi hősként léptet végig egykori királysága romjain, ami már-már megközelíti Jézus jeruzsálemi bevonulását. Összességében mégis hatalmas csalódást okoz A halhatatlan ember, mely vért izzadva igyekszik elvarrni minden lehetséges szálat, de ezt kapkodva, bele-bele kapva más cselekményelemekbe, majd azokat félúton elejtve teszi, minimális tekintettel a sorozat örökségére.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.