A Thomas Harris könyveknek két fősodratú feldolgozása van és mit ad Isten, mindkettő zseniális. Az egyik az Anthony Hopkins által egybefogott Hannibal filmek (A bárányok hallgatnak, Hannibal, A vörös sárkány) a másik pedig a Mads Mikkelsen nevével fémjelzett Hannibal tévésorozat, ami merőben képes versenyre kelni a legendás filmekkel. Ez volt az, ami Mads Mikkelsent kiemelte a skandináv művészmozik szűk rétegfilmjeiből és világhírnevet hozott számára.

A regények és filmek eseményeit megelőzve, Hannibal Lecter (Mads Mikkelsen), avagy a chesapeake-i hasfelmetsző elfogását követhetjük három évadon keresztül egy igen fontos csavarral: a pszichológusként praktizáló sorozatgyilkos közvetlenül kapcsolatban áll a rendőrséggel, akik mit sem sejtenek arról, hogy a megfontolt tekintet mögött ott a kegyetlen kannibál alterego, akit évek óta keresnek. Még a sokat látott Will Graham (Hugh Dancy) sem sejti, pedig ritka szuperképessége van: a tettek színhelyén képes teljesen átérezni a gyilkosok motivációit, olyan szinten, mintha ő tette volna őket — ahogy Hannibal fogalmazott, ő a színtiszta empátia.
A sorozat hangulatban és témáiban nagyon hű az alapanyaghoz, történetben és időrendben viszont erősen szabadon kezeli a könyveket. Alapvetően nem egy szokványos krimi, nem rejti véka alá a durvábbnál is durvább gyilkosok kilétét. Valójában soha nem az volt a kérdés, hogy ki követte el a gyilkosságot, hanem hogy az elkövetőkön keresztül mit akartak közölni a készítők és a maguk bizarr módján jobban beleláthassunk a fejükbe.
Ebben van a sorozat igazi bizarr oldala, olyan emberi témákkal szembesít minket, amikre normál esetben soha nem gondolnánk és ez a sok kegyetlenség önmaga kontextusában jól működik... ami ijesztő. Nem beszélve a profi operatőri munkáról, hisz a történetet követve egyre szürreálisabb narratívát követhetünk és ehhez alkalmazkodik az álomszerű, festményes képi világ.
Érthető, ha párhuzamot akarunk vonni a két alakítás között, akár versenyeztetni a két alakítás erényeit, de egyszerűen nem lehet. Olyan, mintha csak a név lenne azonos és szinte minden más eltérne az állandó fenyegető jelenlétet leszámítva.

A sorozat atyja, Bryan Fuller tavaly a Dust Bunny című filmjét mutatta be, de ahogy azt a Torontói Filmfesztiválon is mondta, valójában soha nem felejtette el a három évados Hannibal sorozatot, mint saját magnum opusát. Elmondása szerint, ha egyetlen dolgot hozhatna az univerzumba, akkor az egy visszatérés lenne ebbe a világba, ugyanúgy Mads Mikkelsennel, Hugh Dancyvel, akár még Laurence Fishburne-el is... valamit a rostához csatlakozhatna Zendaya is, mint Clarice Sterling. Ezt azóta is emésztgetjük és bár esélyt keveset látunk rá, vele együtt álmodozhatunk egy folytatásért.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.