Karanténsorozat 4. rész – Várhidi: Senkinek nem könyörgök munkáért

Kénytelen volt tartalékaihoz nyúlni Várhidi, a jelenleg állás nélküli exkapitány, akinek a Sport TV-nél is csak akkor van bevétele, ha képernyőre kerül. De mivel a külföldi bajnokságok állnak, ő sem kommentál.

– Itthon általában tavasszal köszönt be az edzőváltások időszaka, ez a vírus miatt az idén elmaradt – rögzíti a 62 éves Várhidi. A Győrben élő szakember kiemeli, nem tárcsáz senkit, hogy munkáért könyörögjön, elvégre korábbi bajnoki címeivel már bizonyított. Külföldön nem vevők a magyar trénerekre, hiszen labdarúgásunk az utóbbi években nem kifejezetten keltette fel a nemzetközi figyelmet.

– Korábban az arab országokban több kolléga jól megélt, de most már arrafelé sem va­gyunk kapósak – állapítja meg, és nem tagadja: már gondol arra, mikor köszönt be nyugdíjas időszaka. Akkor legalább lesz egy biztos összeg a kezében… Ez még négy év. Megélhetési gondja mégsincs, noha jelenlegi pénzbevétele, ahogy mondja, egy áthúzott nulla. – Szerencsére második feleségem a győri egyetemen dolgozik olyan munkakörben, amelyben a vírus ellenére sem állt meg az élet, így fizetést is kap. Ezekben a hetekben csak a rezsit kell fizetnünk, autóra, benzinre nem költök. Ha ki kell ugrani bevásárolni, inkább kerékpárra ülök – magyarázza Várhidi, aki gyakran néz tévét, a futballmeccsek mellett a filmsorozatokat kedveli.

– Örömöm telik nyolc és fél éves kislányomban, Sárában, aki a győri U9-es kézilabdacsapat játékosaként a három plusz egyes rendszerben játszik bajnokikat, nyilván most nem, de amikor még lehetett, mindenhová elkísértem. Kérdezték is tőlem, jelenleg kézilabdatréner vagyok? Hát, habár ismerem Danyi Gábort, a BL-győztes Győr edzőjét, arról szó sincs, hogy sportágat váltanék.