Zámbó Sándor: Titi borzasztóan hiányzik

A napi mozgás, az állandó lábtenisz és a tenisz fiatalon tartja a ma már a hetvenhatodik életévét taposó újpesti focilegendát, a kiváló balszélsőt, Zámbó Sándort, akinek a karantén alatt a régi társak elleni tengócsaták mellett az elhunyt Göröcs János hiányzik a legjobban.

– Titi kezdetben többször is ledorongolt, de ezt a csapat érdekében tette – mondta a Borsnak Zámbó. – Tőle kaptam a becenevemet is, mert mindig tűegyenesre fésültem, lakkoztam a hajamat az edzések és a meccsek előtt. Eleinte baromira zavart, hogy én voltam a téma, de a többiek azt mondták, addig örüljek, ameddig Titi észrevesz és foglalkozik ve­lem. Haláláig gon­dos­ko­dott ró­lam. Nagyon hi­ányzik. Tű bevallotta, nehezen bírja a bezártságot.

– Annak vi­szont örülök, hogy több időt tölthetek a feleségemmel. Mozgunk, focizunk a kertben, a kutyám az állandó cica, a párom pe­dig, bár profi teakwondós, egyre jobban megbarátkozik a labdával. Lassan már arra kell figyelnem, nehogy kötényt kapjak tőle – viccelődött a legenda, aki sokszor órákra elvonul, hogy edzéstervet készítsen a tanítványainak az UTE Akadémián. – Neten tartom a kapcsolatot a srácokkal. Ők elvégzik az előírt penzumot, én ellenőrzöm, véleményezem, és minden alkalommal megígérem nekik, ha betartják a korlátozásra vonatkozó előírásokat, akkor a legközelebbi találkozásunkkor megengedem, hogy befűzhessenek a pályán.

Zámbónak mostanában jut ideje egy kicsit a múlton is rágódni, ami a szempontjából alakulhatott volna egy kicsit jobban is.

– Csak akkor mehettem volna profinak Nyugatra, ha disszidálok. De Varga Zoli példáját nem akartam követni – mesélte Tű. – Az olimpia? Nos, nem mellettem tette le a voksot a kapitány, Lakat doktor. Talán azért, mert volt egy kisebb ügyem a rendőrséggel. Fátylat rá. Nagy Laci azóta is minden találkozásunkkor megköszöni, hogy olimpiai bajnok lett a posztomon.