Berki Krisztián sokadik műtétje után lábadozik, mind testben, mind lélekben erőt gyűjt: nem mond le Tokióról.
A lólengés londoni olimpiai aranyérmese türelmes: tudja, talán az utolsó lehetősége, hogy kijusson az olimpiára. Hogy megszerezze a repülőjegyet, kvalifikálnia kell a három tavaszi világkupaverseny valamelyikén.
– Egyre jobban érzem magam – mondta a Borsnak a lólengés olimpiai aranyérmese. – A legutolsó műtét óta napról napra erősödik a vállam, köszönhető a napi gyógytornának. Már nem érzek fájdalmat azoknál a mozdulatoknál, amelyek miatt kénytelen voltam ismét kés alá feküdni. Remélem, soha többet nem fogok műtőasztalra kerülni. Komolyan mondom, tök jól vagyok.
Berki cseppet sem sietteti a visszatérést, noha már forr a vére, hogy végre a tornateremben is kipróbálhassa a vállát.
– Szerintem az első edzésen kiderül minden – folytatta a bajnok. – Szóval, hogy tudok-e bátran támaszkodni a kezemre, mert a műtét óta még nem terheltem igazán.
Berki elárulta, az év hátralévő részére pihenőt engedélyeztek neki, de januárban újra indul a „kínzás”.
– Persze, izgulok, és alig várom, hogy eljöjjön az igazság pillanata. A fejemben még soha nem fordult meg, hogy abbahagyom a tornát, hiszen ez az életem. Nem szeretnék úgy búcsúzni a közönségtől, hogy kiadok egy sajtóközleményt, amiben bejelentem, hogy vége. Tisztában vagyok azzal, hogy egyelőre távol vagyok Tokiótól, de ha a vállam engedi, és az orvosok is úgy gondolják, mert én eltökélt vagyok a folytatást illetően, akkor vállalom a kihívást, elindulok a februári és a márciusi világkupaversenyeken.
Magyar Zoltán, a tornaszövetség elnöke egy korábbi nyilatkozatában arról beszélt, hogy mindenben segítik Berkit, de úgy érzi, az olimpiai bajnoknak nincs igazán esélye Tokióra.
– Zoli ismer engem, és tudja, csak akkor folytatom, ha önmagamat tudom adni a lovon. Ha nekem és az edzőmnek nem felel meg a produkció, akkor el kell gondolkodni, miképpen búcsúzzam el.
