Koffernyi pénzzel csalogatta az MTK Karsai Lászlót

1967-ben egy, MTK-ban eltöltött élvonalbeli idénye után ezzel adták kölcsön Fehérvárra: menj, erősödj!

Sándor Károly, az MTK egyik vezetője küldött el – emlékezik Karsai.
– Aztán az 1970-es bodajki alapozásnál megjelent egy pénzzel tömött táskával, de a csábítására azt válaszoltam: Csikar bácsi, hagyjuk ezt, magának a kérdését sem hiszem el…

Technika dolgában verhetetlen volt.

A kőbányai Pongrácz-telep homokos pályáján, a Copacabanán ragadt hozzám a labda. A MTK-nak nem kellettem, válaszként Fehérváron 34, majd 37 gólt lőttem, és mivel lakást, kocsit kaptam, ottragadtam – összességében 334 élvonalbeli derbin 71 NB I-es gólt vágtam.

Ötvenméteres átadásaiból társai ontották a gólokat.

Skandálta is a lelátó népe: nem félünk, nem fázunk, mert Karsai a császárunk! Szögletből érintés nélküli gólokat szereztem, a szabadrúgásaimat nem kedvelték, jobbal úgy tekertem a labdát, hogy előtte felmértem, a kapus melyik irányba mozdulhat.

Emiatt illették Sunyi becenévvel?

És annak nevezték két bátyámat, Sanyit és Pistát is, mert sunyi módon ide néztünk, de oda adtuk a labdát... Az 1956-os forradalomban bátyámék az USA-ba disszidáltak, hívtak engem is, de édesapám meglelte a papírt, amire felírták, mikor és hová kell mennem, így hát maradtam. Később apám minden gólomért 10 forintot ígért, gyorsan lőttem hetet, és a pénzből sört vettem neki… Egyik edzőm, Kovács Imre azt mondta, Sunyi, magának nem írok elő taktikai utasítást, csak játsszon. 

Fehérvár ünnepelt hőse miért csak nyolc válogatottságig vitte?

Mert a Fazekas, Bene, Dunai II., Zámbó kvartett szétrobbanthatatlan volt, másrészt Kocsis Lajos a Honvédból ugyanolyan kiválóan irányított, mint én, ezért nem jutottam ki az 1972-es müncheni olimpiára. Mivel még 1978-ban is jól fociztam, arra számítottam, kijutok az argentínai vb-re. Csakhogy akkor már Nyilasi Tibiékre építettek.

Ön egyike volt a híres Hoffer bébiknek.

Hoffer József neves sportúj-ságíró értette a futballt, nála UEFA-tornákon is lehetőséget kaptam, de később becsúszott az 1971. május 19-i szófiai 0-3-as Eb-selejtező, ami után sajnos leköszönt.

Igen csúnya sérülés tett pontot a karrierjére.

Az Achilles-inam elszakadt, akkorát szólt, mint egy puskalövés – összerogytam. Felépülésem után azért a területi bajnokságban rúgtam gólt a félpályáról is.

Belekóstolt a játékvezetésbe is.

Arra gondoltam, ha Palotai Károlynak sikerült, én is bizonyítok. Öt évem ráment erre a tévedésemre. Amúgy a válásom földhöz teremtett, ám kegyes a sors, második feleségemmel, egy intelligens pedagógus hölggyel kárpótolt. Áprilisban rendszerint leköltözünk Balatonalmádiba, és októberig élvezzük a nyugalmat.