Horváth Gábor kitolt a nagyképű MU-focistákkal

Horváth, aki a megelőző szerelések mestere volt, 317 bajnokin és 180 nemzetközi meccsen játszott.

– Nagy büszkeségem, hogy a fiam, Gábor is volt már négyszer válogatott. Szurkolok, hogy hollandiai labdarúgóévei után a NAC Bredánál edzőként is sokra vigye – mondta az exfocista.

A dicső 1984–85-ös UEFA-kupa-menetelésről azt tartja: már az azt megelőző spanyolországi edzőtáborozáson kitűnt, mennyire egységes a Vidi, három ottani nemzetközi torna közül kettőt megnyert.

– Kovács Ferenc edző keményen követelt, ezért 120 százalékos formában vártuk az idényt. A Dukla Prahát simán elintéztük, majd a Paris SG elleni idegenbeli siker után tudtam, csodák kö­vetkeznek – folytatta Horváth. Jól érezte, kiverték a Manchester Unitedet is. Az 1985. március 20-i fehérvári meccset élete legcsodásabb élményének nevezi.

– Felvette a nagy mellényt az MU, a meccs előtt 50 perccel ér­kezett csak Budapestről autóbusszal, a játékosai megnézték az esőtől felázott talajt, elhúzták a szájukat, de hangoztatták: ki­esés­re gondolni sem akarnak. A skót Gordon Strachant és a wale­si Mark Hughest felváltva őriz­tem, egyik sem fogott ki rajtam. A 11-es párbajt megnyertük, négy közé jutottunk. A meccs után mutogattak, én meg mosolyogva az eredményjelző felé intettem: nézzétek, fiúk, vége a dalnak… – idézi fel az emléket.

Ez az a Vidi volt, amely „elgázolta” a PSG-t, a Manchester Unitedet, sőt az UEFA-kupa-döntőben, a Bernabéu-stadionban legyőzte a Real Madridot.

– Csodás döntőket játszottunk a Reallal 1985 májusában. Idehaza az első derbin 77 percig 0-1 volt az állás, aztán megbosszulta magát a támadójátékban Szabó József, Csongrádi Ferenc és Májer Lajos hiánya, ezért 0-3 lett a vége. Ezután idegenben csakazértis hangulatban fociztunk, 96 ezer néző előtt Májer bődületes góljával megvertük 1-0-ra Emilio Butraguenóékat. Ilyen élmény csak egyszer adódik az életben. Az ezüstért valamennyi játékos százezer forintot kapott, annyiért két Ladát vehettünk volna.

Szomorúan teszi hozzá: a 41 éves Májert 1998-ban halálra gázolták Fehérváron, azóta sem derült ki, ki volt az elkövető.

– Szegény Májer élete végéig azért kesergett, mert nem engedték ki az FC Portóhoz. Engem is csalogattak, ám Fehérvár 46 éve magához láncolt, és így marad örökre – mondta.